Bauer Norbert – Kenyeres Zoltán szerk.: 40 éves „A Bakony természeti képe” kutatási program (Zirc, 2002)

Bakonyi kutatások kicsit másképp – Szubjektív emlékmorzsák - Visszapillantás (Fekete Gábor)

ben Jávorka Sándor volt az Acta Botanica Hungarica főszerkesztője, ez a körülmény is segített ahhoz, hogy a felfedezésről készített tanulmány, a beszámoló egy valódi mediterrán (és nem szubmediterrán) növény hazai jelenlétéről még 1959-ben megjelenjék. A történetnek egyébként van folytatása is. Valamikor, a rákövetkező években Pénzes Antalnak, a kiváló floristának megjelent egy cikke valahol, amelyben kifejti: több, mint valószínű, hogy a Stipa bromoides bakonyi jelenléte másodlagos, behurcolás eredménye. Anélkül írta ezt le, hogy valaha is látta volna a bakonyi lelőhelyet. Csak később, 1963 nyarán tudtam Pénzest rávenni arra, hogy együtt keressük fel a növényt. A helyszínen revideálta korábbi álláspontját. Látva az élőhely enklávé jellegét, számos déli faj vagy endemizmus izolátumszerű felbukkanását, azt, hogy a hely ősi, hogy gyomnövényeknek se híre, se hamva, hogy legelő állatokra hivatkozni légből kapott érv, elismerte: semmi oka annak, hogy az őshonosságot kétségbe vonjuk. Persze: verba volant, scripta manent. Pénzes írásos álláspontját magáévá tette Soó Rezső (pl. a Kézikönyv-sorozat V kötetében), Soóét pedig Simon Tibor, határozója első kiadásában. Közben a bakonyi előfordulást egyikőjük sem látta. Határozója negyedik kiadásában (Simon 2000) végre korrigálta az önkényes véleményt. % ^ • A terepmunka nekem is sok öröm forrása volt. Egy florista alapozású cönológust legalább kétféle irányból érkező pozitív impulzusok, élmények érik. Egyrészt olyan váratlan eseményekre gondolok, mint például egy-egy ritka, értékes faj felbukkanása-előkerülése. Másrészt pedig olyan élményekre, amelyek a rendszeres terepbejárásból táplálkoznak: a helyi növénytakaró törvényszerűségeinek fokozatosan kibontakozó felismerése, egy lokális fajkombináció következetes megjelenése és jelző értékének felismerése, vagy a lokális cönológiai affinitásoknak már a helyszínen fogható primér jelenségei. Persze, mindez egy olyan tájban, ahol az emberi hatások még nem mélyrehatóak. A hatvanas évek elején úgy éreztem: a Bakony ilyen. • ^ ^ Olykor nemcsak a terepmunka hatott gyarapítókig. Örömmel készítettem például azt az összeállítást, amely Rédl 1942. évi flóraműve óta kéziratban lévő florisztikai adatokat gyűjtötte egy csokorba (Fekete, G., Majer, A., Tallós, P, Vida, G. és Zólyomi, B. 1961). A szerkesztéskor, az adatok egyesítésekor úgyszólván előttünk bontakozott ki a hegyvidék két, amúgy már korábban is sejtett jellemvonása: a montán vonások (amelyek azonban elsősorban a szurdokvölgyek flórájára-vegetációjára és nem a bükkösökre vonatkoznak), másrészt a bükkösök szubatlanti karaktere, illír „beütéssel". 151