Wagner János: Hoffmann-Wagner: Magyarország virágos növényei (Budapest, 1902)

V. Osztály: Ötporzósak. Pentandria

Ötporzósak. 49 messziről föltűnő durva paraléczeiről könnyen fölismerhető. Mindkettő fája értékes; vizi építkezéseknél éppen becses, esztergályos- és kerékgyártómunkákra is használatos. Hegyi szil. — Ulnfus montana With. — Az előbbihez feltűnően hasonlít, de leple rozsdaszínű szőröktől pillás és makkocskája a hártyás szárny közepén fekszik. Terem szórványosan hegyi erdőkben. 3—4. Fája csekély értékű. Vénicz szil. — TJlmus pedunculata Foug. — (Kocsányos, lobogós, 8-himű szilfa, szunyogfa. — Ulmus effusa Willd. — Term. r.: Szilfélék. Ulmaceae.) — 15. t. 4.1c. 30 m. Az előbbiekhez nagyon hasonló, de virágkocsányai nem egyformák és többszörte hosszabbak, mint a virágok, egyesek 15 mm hosszúak, terméssel 4 cm hoszszúak. Leple bíborszínű; virága 6—8-porzójú. Terem főleg folyók mellékén, a kopasz szilnél jóval ritkább. 3—4. Fényes poloskamag. — Corispermum nitidum Kit. — (Csimazkóró. — Term. r.: Libatopfélék. Chenopodiaceae.) — 67. t. 3. k. ©. 20—£0 cm. Szára szétterpedten ágas, többszörösen görbült, sima és fényes; zöld, rendesen azonban mégis biborszínnel futtatott. Idősebb korban egészen bokros. Levelei keskenyek, szálkahegyűek, húsosak, 1 mm. szélesek. Virágai magánosak a levelek hónaljában; murvái 3—4 mm hosszúak, középen zöldek, két oldalt ugyanolyan széles hártyával; leple 3-levelű; az egyik nagy négyszögű és 3-karéjű, a másik kettő kicsiny és gyakran rongyolt szélű. Termése lapos, barnás, szélén hártyás, csücskén kétfogú, kerekded és poloskához némileg hasonló. Hazánk homokos Alföldjének egyik jellemző és sajátságos növénye. 7—9. Más honi fajok: C. canescens Kit., — hyssopifolium L., — orientate Lam. Közönséges czékla. — Beta vulgaris L. — (Term. r.: Libatopfélék. Chenopodiaceae.) — 139. kép. O, ©• 50— 100 cm. Gyökere húsos. Szára barázdált. Tőlevelei hosszúnye• lűek, szíves tojásdadok; szárlevelei hosszúkás lándsásak. Virágai aprók, 2—5 egy csomóban és a csomók hosszú leveles fűzérben. A maradó lepel megkeményedik. Van számos fajváltozata ; legnevezetesebbek : a sovány czékla, melynek levélgerinczét spárgának is használják, csak helyenként termesztik; a burgundi czékla vagy répa, mely nek vastag, részben a földből kiálló répája kitűnő takarmány; a vörös czékla, mely hús mellé salátául szolgál és festenek is vele; a czukor czékla vagy czukor-répa tulajdonképen nem is külön alak, hanem több fajváltozatot használnak e czélra és ha czukorgyártásra termesztik, czukor-répa névvel jelölik. Valamennyi kitűnő takarmány. 6 — 9. Más honi faj: B. maritima L. (Fiume m.) Homoki seprőfű. — Kocliia arenaria (MB.) Roth. — (Term. r.: Libatopfélék Chenopodiaceae.) — 140. kép. ©. 10-60 cm. Szára rendesen ágas, az alsók lecsepültek. Az egész növény szőrös v. gyapjas. Levelei igen keskenyek, árszerűek, az alsók csomósak. Virágai kocsánytalanok, 1 — 5-ével laza, leveles fűzérben fejlődnek; néha csak termősek. Leple ötfogú, selymes, borzas ; az érett termésen vízszintesen elálló szárnyas függeléket alkot, melyek csillagossá teszik a termést. Terem szikár, homokos mezőkön hazánk Alföldjén. 7 — 9. Kokona a vesszös scpröfü (Kochia scoparia (L.) Schrad. — Törők seprő.) — ©. 50—150 cm. Agai vesszősek, levelei lándsásak, gyakran lekopaszodók ; a termés leplének szárnyas függeléke igen apró. Seprőt készítenek belőle, főleg az udvar rendbehozására; ezért termesztik helyenként. különösen hazánk déli felében. Házak körül el is vadul. 7—9. Más honi fajok: K. prostrata (L.) Schrad., — sedoides Pali. Kenő libatop. — Chenopodium bonus Henricus L. — (Féregmag, jó Henrikfűve, lúdlábfű, paréj libatalp, vadspenót, szőlőfű. — Term. r.: Libatopfélék. Chenopodiaceae.) — 16. t. 1. k. 2f. 15—60 cm. Levelei dárdás vállból háromszögűek, hosszúnyelűek, épek, legfeljebb kissé kanyargós élűek. Virágzata csak alul leveles, kúpos összetett füzér. A kétivarú virágok közé gyakran termős virágok vannak keverve. Valamennyi mag tetőirányos, tompaszögletű és fényes. Terem emberi lakások körül szórványosan az egész országban; legtöbb helyt gyakori. 5—8. Eper libatop. — Chenopodium foliosum (Mnch.) Aschers. — (Eperparéj, tatáreperj, vesszős mángolt, czigány paréj. — Blitum virga7 139. Közönséges czékla. Hoffmann : Növényország. 140. Homoki seprőfű.