Wagner János: Hoffmann-Wagner: Magyarország virágos növényei (Budapest, 1902)

V. Osztály: Ötporzósak. Pentandria

Ötporzósak. 49 messziről föltűnő durva paraléczeiről könnyen fölismerhető. Mindkettő fája értékes; vizi épít­kezéseknél éppen becses, esztergályos- és kerék­gyártómunkákra is használatos. Hegyi szil. — Ulnfus montana With. — Az előbbihez feltűnően hasonlít, de leple rozsda­színű szőröktől pillás és makkocskája a hártyás szárny közepén fekszik. Terem szórványosan hegyi erdőkben. 3—4. Fája csekély értékű. Vénicz szil. — TJlmus pedunculata Foug. — (Kocsányos, lobogós, 8-himű szilfa, szunyogfa. — Ulmus effusa Willd. — Term. r.: Szilfélék. Ulmaceae.) — 15. t. 4.1c. 30 m. Az előbbiekhez nagyon hasonló, de virágkocsányai nem egyfor­mák és többszörte hosszabbak, mint a virágok, egyesek 15 mm hosszúak, terméssel 4 cm hosz­szúak. Leple bíborszínű; virága 6—8-porzójú. Terem főleg folyók mellékén, a kopasz szilnél jóval ritkább. 3—4. Fényes poloskamag. — Corispermum niti­dum Kit. — (Csimazkóró. — Term. r.: Liba­topfélék. Chenopodiaceae.) — 67. t. 3. k. ©. 20—£0 cm. Szára szétterpedten ágas, többszörösen gör­bült, sima és fényes; zöld, rendesen azonban mégis biborszínnel futtatott. Idősebb korban egészen bokros. Levelei keskenyek, szálkahegyűek, húso­sak, 1 mm. szélesek. Virágai magánosak a leve­lek hónaljában; murvái 3—4 mm hosszúak, középen zöldek, két oldalt ugyanolyan széles hártyával; leple 3-levelű; az egyik nagy négyszögű és 3-karéjű, a másik kettő kicsiny és gyakran ron­gyolt szélű. Termése lapos, barnás, szélén hártyás, csücskén kétfogú, kerekded és poloskához némi­leg hasonló. Hazánk homokos Alföldjének egyik jellemző és sajátságos növénye. 7—9. Más honi fajok: C. canescens Kit., — hyssopifo­lium L., — orientate Lam. Közönséges czékla. — Beta vulgaris L. — (Term. r.: Libatopfélék. Chenopodiaceae.) — 139. kép. O, ©• 50— 100 cm. Gyökere hú­sos. Szára barázdált. Tőlevelei hosszúnye­• lűek, szíves tojásdadok; szárlevelei hosszúkás lándsásak. Virágai ap­rók, 2—5 egy csomó­ban és a csomók hosszú leveles fűzérben. A ma­radó lepel megkemé­nyedik. Van számos fajvál­tozata ; legnevezeteseb­bek : a sovány czékla, melynek levélgerinczét spárgának is használ­ják, csak helyenként termesztik; a burgundi czékla vagy répa, mely nek vastag, részben a földből kiálló répája kitűnő takarmány; a vörös czékla, mely hús mellé salá­tául szolgál és festenek is vele; a czukor czékla vagy czukor-répa tulajdonképen nem is külön alak, hanem több fajváltozatot használnak e czélra és ha czukorgyártásra termesztik, czukor-répa névvel jelölik. Valamennyi kitűnő takarmány. 6 — 9. Más honi faj: B. maritima L. (Fiume m.) Homoki seprőfű. — Kocliia arenaria (MB.) Roth. — (Term. r.: Libatopfélék Chenopodia­ceae.) — 140. kép. ©. 10-60 cm. Szára rendesen ágas, az alsók lecsepültek. Az egész növény szőrös v. gyapjas. Levelei igen keske­nyek, árszerűek, az alsók csomósak. Vi­rágai kocsánytala­nok, 1 — 5-ével laza, leveles fűzérben fej­lődnek; néha csak termősek. Leple öt­fogú, selymes, bor­zas ; az érett ter­mésen vízszintesen elálló szárnyas füg­geléket alkot, me­lyek csillagossá te­szik a termést. Terem szikár, homokos mezőkön hazánk Alföldjén. 7 — 9. Kokona a vesszös scpröfü (Kochia scoparia (L.) Schrad. — Törők seprő.) — ©. 50—150 cm. Agai vesszősek, levelei lándsásak, gyakran le­kopaszodók ; a termés leplének szárnyas függeléke igen apró. Seprőt készítenek belőle, főleg az udvar rendbehozására; ezért termesztik helyen­ként. különösen hazánk déli felében. Házak körül el is vadul. 7—9. Más honi fajok: K. prostrata (L.) Schrad., — sedoides Pali. Kenő libatop. — Chenopodium bonus Hen­ricus L. — (Féregmag, jó Henrikfűve, lúdlábfű, paréj libatalp, vadspenót, szőlőfű. — Term. r.: Libatopfélék. Chenopodiaceae.) — 16. t. 1. k. 2f. 15—60 cm. Levelei dárdás vállból háromszögűek, hosszúnyelűek, épek, legfeljebb kissé kanyargós élűek. Virágzata csak alul leveles, kúpos össze­tett füzér. A kétivarú virágok közé gyakran termős virágok vannak keverve. Valamennyi mag tetőirányos, tompaszögletű és fényes. Terem emberi lakások körül szórványosan az egész or­szágban; legtöbb helyt gyakori. 5—8. Eper libatop. — Chenopodium foliosum (Mnch.) Aschers. — (Eperparéj, tatáreperj, vesszős mángolt, czigány paréj. — Blitum virga­7 139. Közönséges czékla. Hoffmann : Növényország. 140. Homoki seprőfű.

Next

/
Oldalképek
Tartalom