Wagner János: Hoffmann-Wagner: Magyarország virágos növényei (Budapest, 1902)
V. Osztály: Ötporzósak. Pentandria
38 Ötporzósak. i\.. Nagyon hasonlít az előbbihez, de levelei még nagyobbak, fülei kerekítettek. Pártája 50—60 mm; előlevele nagyobb, szélesebb, fölfűvódott, a csészétől elálló. Délvidéki faj, mely hazánkban csak Krassó-Szörénv vármegyében terem. 6—9. Közeli rokonuk a falak és lugasok befuttEtijRSärR) széltében ültetett Calystegia pubescens Willd,, a hajnalka, Ipomaea violacea L. (gyöngyszulák, hajnalicska, perkáta) és mások. Kék csatavirág. — Polemonium coeruleum L. — (Hímcsukk, nem csukó. — Term. r.: Csatavirágfélék. Polemoniaceae.) — 11. t. 6. Jc. 2\. 30—100. Szárának felső része, a kocsánykák és a csésze mirigyesek. Levelei páratlanul szárnyasak, 9 — 27 levélkével. Levélkéi 1 — 2 cm. hoszszúak, kihegyezett lándsásak. Virágzata végálló gazdagvirágú rövid füzér. Pártája égszínkék, fehér, ritkán lila. Tokocskája tojásalakú, a csészénél rövidebb ; alatta van egy kis tányérkaszerii vaczokkorong. Terem erdei tisztásokon, nedves réteken, a Magas-Tátrán és környékén valamint hazánk keleti hegyvidékén. 6 — 7. Kerti növénynek nagyon ajánlható. Télizöld meténg. — Vinca minor L. — (Billing, boncs, bőrvéng, erdei puszpáng, földi borostyán, folyó fü. loncz, mirtuszkoszorú, szászfű, százfű, téli- v. örökzöld. — Term. r.: Meténgfélék. Apocynaceae.) — 13. t 1. Jc. 30 — 60. Lecsepült szára gyökerező, átellenesen álló levelei rövidnyelűek, keriilékesek, bőrneműek, fölül kiemelkedő erekkel, örökzöldek és fényesek. Pártája égszínkék, ritkábban halványkék v. rózsaszínű ; csöve rövid, rónán elterülő karéjai csonkítottak. Van két magháza, egy közös bibeszállal. Terem árnyékos erdőkben, az ország minden hegy- és dombvidékén. Helyenként természetesen hiányzik is, másutt meg seregesen fordul elő. ritetik kertekbe, sírokra, és koszorúkat is fonnak belőle. 4—6. Fűlevelű meténg. — Vinca Jierbacea W. et K. — 2f. 20—60. Szára hever, de gyökeret nem hajt; minden télen elhal. Levelei rendszerint keskenyebbek, szélükön a csészével együtt pillásak. Terem napos, köves hegylejtőkön, hazánk déli felének dombvidékén. Helyenként leszáll az Alföldre is (Kecskemét ! stb.). 4 — 6. Heverő azálea. — Azalea procumbens L. — (Loiseleuria procumbens (L.) Desv. — Csepült v. henye azál. — Term r: Hangafélék. Ericaceae.) — 11. t. 5. Jc. i\. 15—22. Szára heverő, apró örökzöld és bőm-mű. lándsás, fényes levélkével, melyek széle begöngyölődött. Csészéje bíbor, pártája rózsaszínű. Apró virágai végálló csomókban fejlődnek. Terem havasok gerinczén, hazánk keleti részében ; a Magas-Tátrán való előfordulása bizonyítékra szorul. 5 — 6. Számos rokon faja él Amerikában és Ázsiában s a kertészek pontusi (lombhullató) és indiai (örökzöld) azáleákat különböztetnek meg ( Rhododendron.). Az előbbieket inkább kertbe, az utóbbiakat pedig cserépbe ültetik; ezek februáriusban, márcziusban virító fácskák, melyek nagy virágaikért igen kedveltek. Molyhos ökörfark-kóró. — Verbascum Thapsus L. — (Borjúfark-fű, gyapjúfű, királygyertya, penészfű, sárga kökörcsin. — Term. r.: Tátogatok. Scrophulariaceae.) — 12. t. 2. Jc. 0. 30—160. Az egész növény csillagszőröktől sárgásán vagy szürkén molyhos. Erős szárának alsó levelei nyélbe keskenyedők; közép- és felső levelei kihegyezettek és a száron rendszerint a legközelebbi levélig lefutók. Virágzata tömött, csomós, 3 dm., sőt jóval hosszabb füzér. Pártája kissé szabálytalan, sárga, 13—22 mm. átmérőjű. Porzói nem egyformák. A két hosszabbik 4-szer akkora mint az egyik oldalon kissé lefutó portokjuk ; a három felső szála sárgán gyapjas. Tokja tojásalakú, akkora mint a maradó csésze. Terem erdővágásokban, napos parlagokon, hazánk északi és keleti hegyvidékén. 7—9. Virágját — mint egyáltalán a következő fajokét is — köhögés ellen theának gyűjtik, A nagyobb fajok fás szára igen könnyű, sétabotok készítésére alkalmas. Szöszös ökörfark-kóró. — Verbascum phlomoides L. — (Term. r.: Tátogatok. Scrophulariaceae.) — 0. 50—150. Az egész növény sárgás csillagszőröktől erősen szöszös. Alsó levelei hoszszúkásak, a középsők és felsők szíves alappal szárölelők s alapjuk szélével csak kissé, v. egyáltalán nem futnak le. Pártája sárga, 30 — 50 mm. átmérőjű. A két hosszabb porzó legfeljebb 2-szer akkora mint az egyik oldalon hosszan lefutó portokjok. A porzók szála szőrös. Terem szántóföldeken, parlagokon, útak mentén, az ország legészakibb vármegyéit kivéve, mindenütt. Ez hazánk legközönségesebb ökörfark-kórója. 7—9. Csilláros ökörfark-kóró. — Verbascum LycJtnitis L. — (Fedelékes v. királygyertyás farkkóró.) — 116. Jcép. 0. 50—120. Szára kivált felső részében szögletes, rendesen igen ágas; virágokkal megrakott ágai karos gyertyatartóra vagy csillárra emlékeztetnek. A levelek fonáka s a virágzat tengelye aprón, porszerűen molyhos.Virágzata laza; kocsánya virításkor még egyszer akkora mint a csésze; pártája czitromszín-sárga, vagy fehér, Valamennyi porzószál 116. Csilláros ökörfark-kóró.
