Wagner János: Hoffmann-Wagner: Magyarország virágos növényei (Budapest, 1902)

III. Osztály: Háromporzósak. Triandria

Háromporzósak. 21 67. Kék pipafű. kái a tengelyhez simulok, palaszinkékek. Terem hegyvidéki nyirkos, árnyékos helyeken, szórványosan az egész országban. 7—8. Fodros harmatkása. — Glyceria aqaatica (L.) Whlbg. — (G. spectabilis M. et K. — Boszorkánykása, csiksás, édpázsit, fodorsás, harmatcsenkesz, mannakása, mézpázsit, szikperje.) — 4. t. 2. Jc. 4. 120—200. Messze kúszó taraczkot hajt. Szára emlékeztet a nádéra, vaskos; levélhüvelye hengeres, a lemez főere alatt ormós. Nyelvecskéje igen rövid és csonkított; a lemezének széle érdes. Bugája nagy, és mindenfelé egyformán berzedt; kalászkája legfeljebb 5 — 8virágú, csúcsán bókoló, halványzöld, éréskor barna vagy lilaszinű. Pelyvája hosszúkás, tompa, 7 kiemelkedő érrel. Terem folyók, patakok árterein, nádasok szélén főleg hazánk Alföldjén nagy menynyiségben. 7. Valódi harmatkása. — Glyceria ftuitans (L.) E. Br. — 68. Jcép. 40 — 120. Szárának töve lecsepült, taraczkos. Levele kihegyezett, csúcsa felé, kivált a fonákán érdes ; nyelvecskéje nagy, hasogatott. Bugája igen hosszú, keskeny, csak virításkor szétterpedő; kalászkái különben a tengelyhez simulva egy ol dalra konyulok és zöldek ; 7—11-virágúak. Portokja violaszinű. Pelyvája kihegyezett, 7 kiemelkedő, egyenlően érdes érrel. Terem ártereken, viz-erek és árkok szélén szórványosan az egész országban, főleg a Nagy-Alföldön. Magját sok helyütt gyűjtik és kásaként eszik. 5 — 7. Más honi fajok : Gr. loliacea Huds., — nemoralis UechtL- et Körn., — plicata Fr. Vízi szűk-perje. — Catabrosa aquatica (L.) Beauv. — (Sárfű, vízi nápicz.) — 69. Jcép. 2f. 20—60. Töve terjedő. Levele hirtelen kihegyesedő, vagy tompított. Nyelvecskéje tojásdad, kihegyezett. 68. Valódi liarmatkása 69. Vízi szűk-perje. Bugája egyformán berzedt, ágai esetleg hátra törtek. Kalászkája 2 virágú, rendesen lilaszinnel befuttatva; a pelyvák fehér hártyás csúcsa jól szembe tűnik. Pelyvája 3 kiemelkedő érrel. Terem forrásos, tőzeges helyeken szórványosan az egész országban. 6—7. Közepes rezgőfű. — Briza media L. — (Nyűlkenyér, nyúlper je, rengő-, reszkető- v. rezge-fű, pillangófű.) — 5. t. 7.h.i[. 20-50. Töve lazán gyepes. Levelei keskenyek, érdesek ; nyelvecskéje rövid. Bugája egyenes, ágai vékonyak, szétterpedők. Kalászkái laposak, szíves tojásdadok, 5—9-virágúak, rengők. Pelyvái lilásak, szélökön zöldesfehérek. Terem hazánk minden hegyvidékén. 5 — 6. Más honi faj: B. maxima L. (a tengerparton). Réti csenkesz. — Festuca pratensis Huds. — (Szálka perje, széna-csenkesz.) —- 4. t. 5. Jc. 4. 15 — 100. Töve terjedő. Szárának rendesen 3 levele van; felső bütyke körülbelül a szár közepére esik. Levele sima. Bugája keskeny, 10 — 20 cm h., csak virításkor terpedt. Alsó ágai párosak, egyik csak 1, a másik 4—6 kalászkájú s a nagyobb ág is félakkora sincs mint a buga. Kalászkái 7—8 (3—13) virágnak, sárgászöldek. Terem kaszálókon, mezőkön az egész országban és kitűnő takarmányt ad. 6 - 7. Magyar csenkesz. — Festuca vaginata W. et K. — 67. t. 7.Jc. 4. 30—75. Gyakran lilásszínű gyökerei czérnaszerűek, sűrűn bojtosak, szálaik igen hosszúak. Töve számos levélhüvelylyel van övezve. Hüvelye hasított, csak a tövén összenőtt, gyakran palaszinű. Levelei hamvasak, különösen a csúcsuk felé serteneműek. Bugája igen laza, 15—20 cm hosszú, termésben is kissé szétterpedő. Halványzöld kalászkái csak 5 mm hoszszúak ; pelyvái tompítottak. Terem hazánk futóhomokján. 6 — 7. Kitűnő homokkötő s e czélra vetik is. Érdekes magyar-földi növény, mely hazánk határát csak Alsó-Ausztria, Morvaország és Galiczia felé lépi át. Berbécs csenkesz. — Festuca pseudovina HacJc. — 51—40. Hüvelye tövig hasadt. Meddő hajtásainak a levelei laposak, szárítva barázdáltak, a többi hajszálszerű,"szürke, de nem hamvas. Kalászkája 5—6 mm, tokiásza 3—4 mm h. Terem legelőkön, szikár kaszálókon az egész országban. 6 — 7.