Wagner János: Hoffmann-Wagner: Magyarország virágos növényei (Budapest, 1902)
XXII. Osztály: Kétlakiak. Dioecia
Kétlakiak. 201 — oligotrichia Simk. (babylonica X excelsior), — I (albaXbabylonica), — Siegersi Anders. (silesiacaX (purpurea X rosma ri nif°ba), — rákosina Bori. (sub- purpurea) stb. cinereaXpurpurea),— Reichardtii Kern, (cinereaX E rendbe sorolható: Ephedra (XXII. o. 12. caprea), — rubens Schrk. (alba X fragilis)? — rubra jr.), Fraxinus (II. o. 1. r.), Juniperus (XXII. o. 5. Huds. (viminalisXp u rP ure a)j — sepulcralis Simk. r.), Lemna (II. o. 1. r.), Taxus (XXII. o. 5. i\). 3. rend: Háromporzósak. Triandria. A porzók száma liárom, szabadok. Fekete mámorka. — Empetrum nigrum L. — (Bábaszőlő, tőzegbogyó, varjúbogyó, fekete sziklafű. — Term. r.: Mámorkafélék. Ernpetraceae.) — 549.kép. f>. 30—öOcm.Törzselecsepült. Örökzöld, látszólag tűalakú levelei sűrűn állanak, visszagöngyölt szélük közt fehér csikkal. Kocsánytalan apró virágai halványpirosak. Termései borsónagyságúak, feketék. Tenyészik tőzeges lápokban, de sziklákon is, összes havasainkon 4—5. Szúrós csudabogyó. — Ruscus aculeatus L. — (Bajfű, bájfű, egértövis, spárgatövis, királyseprő, olasz kóró, olasz pézsma, pera vagy péra, torokfű. — Term, r.: Liliomfélék. Liliaceae.) — 550. kép. t). 30—60 cm. Igen ágas, örökzöld cserje; lomblevele helyett kis apró barnás, hártyás pikkelylevélke fejlődik, melynek hónaljában állnak tojásdad levélformáju, zöld ágacskái (phyllocladium); ezek kemények és hosszú hegygyei szúrósak; középtájukon a középér felett kis hártyás levélke, a murva hónaljában fejlődik egy-két apró virága. A három porzószál össze van nőve egymással. Termése piros, egymagvú jókora bogyó. Tenyészik a hegyvidék erdeiben, még pedig több helyt túl a Dunán, továbbá Bihar-, Arad-, Temes-, Krassó-Szörény- és Hunyacl vármegyében. 4—5. Nyelves csodabogyó. — Ruscus Hypoglossum L. — (Csapfű, diadalmas fű, földi borostyánfű, lónyelvű fű, nyakcsapja, nyelves fű a többit lásd az előbbinél. — Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae. — 1). 50—80 cm. Levélszerű ágacskái bőrneműek, nagyobbak, mindkét végükön kihegyezettek, de nem szúrósak. A hártyás fűnemű zöld és nagyobb murva hónaljában, több virága fejlődik. Tenyészik erdőkben túl a Dunán, Pozsony-, Temes- és Krassó-Szörény vármegyékben. 4—5. Közönséges füge. — Ficus Carica L. — (Fige, káriai füge. — Term. r.: Eperfafélék. Moraccae.) — 1). 1—1*5 m. (nálunk). Levelei nagyok, vaskosak, ujjasan három-ötkaréjúak ; visszájok puhaszőrű, megsebesítve fehér tejnedv serked belőlük és az ágaiból is. Körtealakú, úgynevezett serlegvirágzatai a levelek hónaljában fejlődnek és e virágzat később meghúsosodó, édes vaczka belső üregében képződnek porzós, vagy termős virágai. DélÁzsiából származó cserje, melyet hozzánk a törökök hoztak és a budapesti Gellért-hegyen és a herkulesfürdői, orsovai hegyeken a törökök emlékeképen ma is tenyészik. Hazánk déli felében sok helyt ültetik, télen azonban be kell fedni, különben elfagy a fája és gyümölcsét sem érleli meg minden esztendőben. 7—9. E rendbe sorolható még: Negundo (XXII. o. 4. r.), Carex (XXI. o. 3. r.), Elodea (III. o. 3. r.), Oxyria (VI. o. 2. r.), Bumex (VI. o. 3. r.) Salix (XXII. o. 2. r.), Urtica (XXI. o. 4. r.), Valeriana dioica és tripteris (III. o. 1. r.). Hoffmann : Növényország. 26 549. Fekete mámorka. 550. Szúrós csudabogyó.
