Wagner János: Hoffmann-Wagner: Magyarország virágos növényei (Budapest, 1902)
XXII. Osztály: Kétlakiak. Dioecia
200 Egylakiak. agacskái mindig kopaszok. Levelei tojásdad hoszszúkásak, hegyök gyakran visszagyűrt; lemezök bodrosan csipkés, felső lapjok sötétzöld, csaknem kopasz, visszájuk kékes-zöld és molyhos. Fél vesealakú pálhái szélesek; gyorsan lehullok. Porzós barkája a hosszan elálló sárga portokú két porzótól igen vaskos. Az ezüstös molyhú magház kocsánya ötször olyan hosszú mint a mézfejtő. Tenyészik erdőkben, gyepükben, hazánk minden hegyvidékén. Az Alföld lapályairól alighanem tévedésből van említve. 3—4. A méhek nagyon szeretik. Barkáját virágvasárnapkor szentelik. Füles fűz. — Salix aurita L. — (Zsálya fűz. — Term. r.: Fűzfafélék. Salicaceae.) — 547. kép. 1). 1 —1'5 m. Fiatal ágai vékonyak, szürkék, bársonyosak, az egy évesek kopaszok, vörösbarnák. Levelei kisebbszerűek, visszás- tojásalakúak ; alapjuk tompán ékalakú, csúcsuk igen röviden hegyezett; szélök ép, vagy, különösen fiatal hajtásokon, fodros és bevagdaltan fogas; felső lapjok sötétzöld ránczos, visszájok kékes-szürke molyhos és sárga erezete kiáll. Félszívalakű pálhái sokáig megmaradnak. Porzója 2 ; portokja sárga. Magháza molyhos, bibéje csaknem ül. Tenyészik erdőkben, hazánk hegyvidékén még pedig inkább északon. 4 — 5. Hegyi fűz. — Salix silesiaca Willd. — (Sziléziai fűz. — Term. r.: Fűzfafélék. Salicaceae.) — t>. 1 — 3 m. Levele nagyobb, széles tojásalakú, hullámosan fűrészes, röviden hegyezett, felül sötétzöld, fényes, visszája fiatalon molyhos, de lekopaszodó, halványabb kékes-zöld, nagyon kiálló erekkel. Pálhái vese-szivalakúak. Barkájának a tövén csak 2—3 murva fejlődik. A két porzótokja eleinte vörhenyes, később czitromszin-sárga, elporzás után fekete. Magházának kocsánya 3—4szer akkora mint mézfejtője. Terem erdőkben a Kárpátok magasabb hegyvidékein, kivált északnyugaton, hol 1000—1200 méter magasságban helyenként egymaga alkot, sűrű gyepüket. 4—6. ß) Egy méternél jóval kisebb cserjék. Rozmaring fűz. — Salix romarinifolia L. — (Nyúlvessző. — Salix angustifolia Wulf. — Term. r.: Fűzfafélék. Salicaceae.) — f • 26—60 cm. Terebélyes kis cserje. Kérge fekete-barna. Levelei keskeny-lándsásak, 1—3 cm. hosszúak és 2—4 mm. szélesek/ Visszájok fényes, fehér sely547. Füles fűz. mes. Porzós barkái gömbölyűek, sárgák, vagy pirosasak ; a termő barkák végre hengeresek, sűrűn selymesek. Termő virágainak kocsánya még egyszer olyan hosszú mint a mézfejtő. Terem szórványosan az egész országban, de főleg az Alföld homokpusztáin vízállásos helyek körűi és lápokban. Alföldünk jellemző és érdekes kis cserjéje. 3 — 4. Prémes fűz. — Salix Jacquiniana Willd. — (Term. r.: Fűzfafélék. Salicaceae.) — 1). 5—25 cm. Szára lecsepült. Fiatal ágai pelyhesek, később lekopaszodók. Levelei kerülékesek, széles visszás-tojásalakúak, hirtelen hegyesedők, épek, előbb bőven, később gyéren szőrösek. Barkapikkelyei bíborszinűek. Magháza legfeljebb fiatal korában kissé szőrös. Terem árnyas, kissé nedves helyeken, hazánk havasain. 6 — 7. B) A barkák az ágak végén fejlödnek. Apró havasi cserjék. Reczés fűz. — Salix reticulata L. — (Term, r.: Fűzfafélék. Salicaceae.) — 548. lép. 1). 10— 25 cm. Kis törzse lecsepült, igen ágas. Levelei kerekdedek, vagy visszás - tojásalakúak, épek; 1'5 — 2 cm. hoszszúak, ugyanolyan szélesek, kopaszok; szélök visszagöngyölt; fonákuk érhálózata erősen kiemelkedő. Terem havasainkon, nedves helyeken. az örök hó határán. 7—8. Csorba fűz. — Salix retusa L. — (Salix Kitaibeliana Willd. — Term. r.: Fűzfafélék. Salicaceae.) — 1). 8—25 cm. Szára lecsepült, alig felemelkedő. Levele visszás - tojásdad, gyakran kissé kicsípett; de lehet hosszúkás is és akkor alapja rendesen ékformán keskenyedik. Mindkét lapján élénk zöld; ép, vagy tövén mirigyesen pillás. Barkája laza virágú, rövid kocsányű. Terem hazánk havasainak törmelékes, füves helyein. 6—7. Más honi fajok: S. appendiculata Vili. (grandifolia Sér.), — arbuscula L., — bicolor Ehrh., — daplinoides Vili., — glabra Scop., — hastata L., — helvetica Vili., — herbacea L., — incana Schrk., — Lapponum L., — Myrsinites L., — myrtilloides L., — nigricans Sm. és tömérdek keverékfaj, ilyenek : S. alopecuroides Tsch. (triandraXf^gilis)» — erythroclados Simk. (albaXtriandra), — excelsior Host (fragilis X alba), — fagifolia W. et K. (capreaX silesiaca), — hircina J. Kern. (incana X cinerea), — hungarica Borb. (rosinarjnifoliaX c aP re a)>— irreflexa Borb. (cinereaXro sma i'i nif°li a)> — lanceolata Sm' (albaXtriandra),— lutescens Kern. (cinereaX au rita), 548. Réczés fűz.
