Wagner János: Hoffmann-Wagner: Magyarország virágos növényei (Budapest, 1902)

XIV. Osztály: Kétfőporzósak. Didynamia

Kétfó'porzósak. 121 eleinte tömötten sorakoznak a szár végén, később lazák. A csésze gyapjas. A párta szőrös, lila biborszínű és az ajkak sötétebb foltoktól tarkák. Tenyészik az egész országban. Az alföld egyes területein ez az egyedüli kakukfűfaj. Illata erős és kellemes. 6—10. Más honi fajok : Th. alpestris Tausch., —- angusti folius Pers., — Borbásii H. Br., — Braunii Borb., — carniolicus Borb., — Chamaedrys Fr., collinus MB., — comosus Heuff., — dacicus Borb., — erioclados Borb., — hirsutior MB. (Rochelianus Celak.), — Jankae Celak., — Jurányianus Borb., — lanuginosus Mill, (austriacus Bernh.), — longicaulis Presl., — marginatus Kern., — montanus W. et K., — ovatus Mill., — pannonicus Ali., — pilisiensis Borb., — pinifolius Heuff., — Porcii Borb., — praecox Op., — pulcherrimus Schur., — Badói Borb., — Beiniggeri Borb., — sparsipilus Borb., subcitratus Sehr eb., — sudeticus Op. (carpaticus Celak), — transsylvanicus Schur. Vad majorána. — Origanum vulgare L. — (Fekete gyopár, murvapikk, száraz fű, szurokfű, szurokszagú fű, vargák festő füve, vargák füve, balzsammag. — Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) — 37. t. 7. lép. 30—60 cm. Rendszerint taraczkot hajt. Tojásalakú levele kihegyezett és épszélű. Virágzata ernyőszerü buga. Virágai pirosak. A csésze 5 foga körülbelül egyenlő; csövét termése érésekor szőrkoszorú zárja. Murvái pirosasak vagy barnaszínűek, kopaszok. Terem erdők szélén gyepükben, szikár, köves helyeken az egész országban. 7—9. Fehérvirágú példányokon zöldek a murvák, ez az Origanum viride Boiss. alak. Az Origanum bárcense Simk. alfaj hazánk keleti hegyvidékén terem, még a temesi homokpusztán is. Virágzata tömöttebb, murvái kisebbek és sertések. 7—9. Kerti majorána — Origanum Majorana L. - fajt a konyhakertekben fűszerszámul termesztik. — 0. 2\. 30—-50 cm. Levelei kerülékesek, tompák, szürkénmolyhosak; murvái árkoltak. Csészéje az egyik oldalán aljáig hasadt, mellső fogai a hátsóknál kisebbek. Szirma fehér. Hazája Dél-Európa, Közép-Ázsia és Észak-Afrika. 7—8. Bársonyos árvacsalán. — Lamium amplexicaule L. — (Bársony csalányka, holt csalány, kanafáj, szárölelő tátkanaf. — Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) — 337. kép. ©. ©.10 — 30 cm. Szára rendszerint lecsepült felegyenesedő ágakkal. Alsó levelei tojásdadkerekdedek, hosszúnyelűek, a felsők nyeletlenek, szárölelők. Egy-egy levél hónaljában 6—40 bíborszínű virág fejlődik. A párta csöve vékony, egyenes és hosszú ; belsejében szőrsor nincsen. Portokjai szakállasok. Terem mívelt talajon az egész országban. 3 — 10. Piros árvacsalán. — Lamium purpureum L. — (Büdös holtcsalán, macskaparéj, szelid csalán. — Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) — 38. t. 1. kép. ©. ©. 10—30 cm. Szára lecsepült és felegyenesedő, hosszúszártagú, a csúcsán tömötten keresztbe átellenesen álló murváskodó levelekkel. Többnyire pirosszínű szára kevéslevelű; az alsók hosszúnyelűek, a felsők rövidnyelűek. Virágai (3—5) a levelek tövében fejlődnek. A párta piros, belsejében szőrvonal húzódik végig. Terem mívelt talajon az egész országban. Közönséges gyom. 3—9. Fehér árvacsalán. — Lamium album L. — (Peregtető. — Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) — 38. t. 2. kép. 2\. 30—60 cm. Taraczkot hajt. Levelei hosszúkás tojásalakúak, kihegyezettek és élesen fűrészesek. Pártája fehér vagy sárgásfehér ; alsó ajkának az alapja zöldesen foltos, belsejében ferde szőrvonal húzódik végig. Terem kerítések, árkok, vízerek mentén, cserjésekben az egész országban. Az alföldön ritka. 4—10. Foltos árvacsalán. — Lamium maculatum L. — (Hódos vagy pettyegetett tátkanaf. — Term, r.: Ajakosak. Labiatae.) — 38. t. 3. kép. 2\. 30 — 60 cm. Az előbbihez nagyon hasonló, de virágai mindig biborszínűek. Levelei különösen ősz felé fehéren foltosak. A csésze fogai fonalvagy árszerűek, akkorák, mint a csövük. A párta csöve a szőrvonal táján fölfuvódott. Az alsó ajak halványabb és sötétpiros foltokkal tarkázott. Porzói teltsárgák. Terem nyirkos erdőkben, cserjésekben. Á tőalak valószínűleg csak hazánk északnyugati határvidékén terem; egyebütt eltérései nőnek. Leggyakoribb az országban és a keleti hegyvidéken, egészben helyettesíti is a Lamium cupreum Schott. 4—7. Hasonló hozzá, de nem árszerű, hanem egyszerűen háromszögű csészefogairól és még nagyobb, erősen föltátott ajkairól könnyen felismerhető a Lamium bitliynieum Benth. (L. inflatum Heuff.). Hazánk egyik kiváló ritkasága, mely csak Krassó-Szörény vármegye délkeleti részében terem. 5—6. Sárga árvacsalán. — Lamium luteum (Huds.) Krock. — (Erdei csalány, macskacsana, madárcsalán, sárga holtcsalán, talyánka, vérestorkú, vettegetett levelű holtcsalán. — Graleobdolon luteum Huds. — Term. r.: Ajakosak. (Labiatae.) 38. t. 4. kép. i\.. 15—50 cm. Szára felegyenesedő vagy merőleges; kevés ágú, alsó ágai rendszerint lecsepültek és gyökerezők. Levelei 16 337. Bársonyos árvacsalán. Hoffmann : Növényország.