Wagner János: Hoffmann-Wagner: Magyarország virágos növényei (Budapest, 1902)

Előszó - Tájékoztató - A növény testrészei

Tájékoztató. XI szóval a növényi testet alkotó anyagokat készítenek, és a melylyel a növények felesleges vizöket elpárologtatják. Vannak azonban levelek, melyek még más feladatot is teljesítenek. Valamennyinek közös tulajdonsága, hogy a szárnak valamely csomóján van elhelyezve. A leveleket a teljesítendő feladat és a száron való elhelyezés szerint különböztetjük meg és csoportosítjuk. A száron alulról felfelé haladva a következő leveleket különböztethetjük meg: 1. sziklevelek; 2. allevelek vagy pikkelylevélek; 3. lomblevelek; 4. fellevelek vagy murvák, és a virágban a viráglevelek. Valamennyit egyazon száron ritkán találni egyszerre együtt; sőt némely növényen csak egyféle levelet, pl. pikkelylevelet találni, mint pl. több élősködő növényen. A kifejlődött levélen három részt különböztetünk meg: a hüvelyt, a nyelet és a lemezt. Ezek a részek a különböző leveleken igen különböző módon fejlődnek ki. A szik- vagy csiralevelek már a növények magvában lévő csirán megvannak és a szerint, a mint egy vagy két szíklevél fejlődik, a növényt egyszikűnek vagy kétszikűnek mondjuk. Vannak növények, melyeknek 6—12 szíklevelök fejlődik (fenyők). A sziklevelek egy része vastag húsos (bab, tölgy, mandula) más része vékony és csírázás után lomblevélszerűvé válik (hárs). Az allevelek vagy pikkelylevelek rendszerint a levélhüvelynek megfelelő részből alakulnak. Feladatuk a növény testének megvédése a külső behatásoktól. Ilyen allevelek a rügypikkelyek, melyek rendszerint kemények, vaskosak, gyakran bőrneműek és nem zöldek; némelyiké meg is húsosodik és tartaléktáplálék fölraktározására szolgál (hagyma). Az allevelek feladatuk teljesítése után lehullanak, ezért találni ritkán a fák rügyéből fejlődött hajtás tövén. Más csoportbeli levelek is ölthetnek pikkely alakot, de ezek helyzetüknél fogva a megfelelő csoportba tartoznak; lehetnek pl. pikkelyalakú lomblevelek (nyúlárnyék). A lomblevél. A száron található levelek sorában a legfejlettebbek és- legváltozatosabb alakúak a lomblevelek. Teljes kialakulásában, mint pl. az Ernyősök legtöbbjén (183. kép), jól megkülönböztethető a levél legalsó része, melylyel a szárhoz csatlakozik, a hüvely, a rákövetkező nyél, és végre a nyél csúcsán álló lemez. E részek közül egyik-másik nem fejlődik ki és így hiányzik. Leggyakrabban marad el a hüvely, legritkábban a lemez, pl. a leveletlen lednek levelein. Ha a nyél hiányzik, a levél ülő (555-ik kép). A hüvely a levélnek többé-kevésbbé csőszerüleg kifejlődött része, mely a szárat a csomó felett körülfogja. Szélei összenőhetnek és a hüvely zárt csővé alakúi (sás), vagy pedig szélei csak egymásra borúinak és így a hüvely hasadt (pázsitfüvek), vagy végűi csak kiszélesedő és csak alsó részével fogja félig meddig a szárat körül (Ernyősök). Sok esetben a hüvely módosulhat sőt át is alakulhat. A hüvely ilyen módosulása a kürt és a pálha. A kürt a levél alapja, illetőleg a levél nyele alapja fölé helyezkedett, többnyire hártyás zárt cső, melynek szélei vagy fogasak vagy rojtosak, sőt sokszor egészében is meghasadozott (sóska, keserűfű). . A pálhák (melléklevelek) a levélhüvely módosulásából keletkeznek, és a levélnyél töve két oldalán két-két júkkely, vagy lomblevél-alakú lemez alakjában jelennek meg. Néha igen aprók és az éles szemű ember figyelmét is kikerülhetik, néha azonban nagyok (borsó). Sokszor csak arra valók, hogy a rügyben, bimbóban levő virágokat megóvják (tölgy, bükk) és kifeslésökkor lehullanak. A rózsán, lóherén a levélnyélhez vannak nőve két oldalról; néha együvé is nőhet a kettő (boglárfa). Sok esetben pedig egyáltalán nem fejlődnek ki. A pálhák tövisekké is módosulhatnak, mint pl. az ákáczon, a levél töve két oldalán. Ha a levélnyél hiányzik, a lemez közvetetlenül a hüvelyen foglal helyet (sásfajok); a pázsitfüvek lemezének vállán kiemelkedő nyélvecske a hüvely pálhaszerű csúcsának tekintendő. Sok virág szirmán is megtalálható (szegfűfélék). A levélnyél többnyire hengeres szál, de van szegletes, lapos (nyár), felső részén bemélyedt, csatornás (naspolya). Lehet a nyél szárnyas, ha keskeny lemezzel van szegélyezve, de lehet egészen lemezszerű is, a midőn a hiányzó lemezt is pótolja (kacstalan lednek 422. kép). A lemez a lomblevél legjelentékenyebb része. Megkülönböztetjük a lemez csúcsát (hegyét), élét és vállát (vagyis a lemez alapját), továbbá a lemez felső felületét (színét, háti oldalát) és az alsó felületét, fonákát (hasi oldalát), melyek együttesen határolják a lemez testét. A lemez rendesen részarányos, de vannak levelek, melyek nem részarányosak; ezek a ferde levelek (hárs, szil). A levél csúcsa lehet hegyes (233. kép), kihegyzett (79. kép), tompa (77. kép), lekerekített (194. kép), csonka (110. kép), kicsipett vagy csorba (XXVIII. 6.), ilyenkor gyakran szálkahegyű (418. kép). A lemez válla vagy alapja lehet szíves (125. kép), ferde (XV. 4.), egyenes (LX. 4.) ékalakű (LIX. 3.), nyélrefutó (X. 3.), ha a nyél két oldalán folytatódik, szárrafutó (L. 1.), ha a lemez alapján túl a száron lefelé folytatódik; füles (115. kép) ha szíves vállának "kétfele a nyéltől eláll. II*