Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

A fajok felsorolása

Xantholinus (Typhlolinus) laevigatus Jacobsen, 1849 - dunántúli rovátkásholyva -. Vértes (Tóth 1989); Vértes, 1961. III. 24., EYS (Bordoni 1973). 1.2. Balatonalmádi, Tulipán u. 15, 1966. VII. 17, PaJ.; Sóly: Sólyi-erdő, mészkedvelő tölgyes, talajcsapdázás, 1996. VII. 15-VIII. 24, KCs. I. 3 Balatongyörök: Pap-hegy, 1978. IV. 3, RI. ILI. Pula: Náci-hegy, 1964. VII. 22, PaJ.; Szentgál: Balog-szeg-hegy, 1957. V. 30, PaJ. II. 2. Bakonyszentlászló: Hódos-ér, 1957. VIII. 27, PaJ.; Bakonyszentlászló: Hódosér, sziklás patakpart, talajcsapdázás, 1970. IX. 26-X. 31, TL.; Bakonyszücs: Kőrishegy, 600 m, Daphno-Fagetum sylvaticae, korhadt bükkből, 1992. IV. 18, ÁL.; Farkasgyepű, Fagetum sylvaticae [Daphno-Fagetum sylvaticae], talajcsapdázás, 1976. VII. 23-IX. 5, 1977. V. 3-VI. 6, 1977. VII. 8-VIII. 8, 1977. XI. 24-1978. V. 12, 1978. VIII. 14-IX. 27, 1978. IX. 27-X. 27, TL.; Farkasgyepű, Fagetum sylvaticae [DaphnoFagetum sylvaticae], talajcsapdázás, 1976. IX. 5-X. 11, TL. (Tóth 1985); Ugod: Gerence-völgy, 1957. IV. 18, PaJ.; Zirc: Cuha, talajcsapdázás, 2000. VII. 13, KCs.; Zirc: Pintér-hegy, 1941. X. 19, Kol. és SzL. (Tóth 1985). 11.3. Isztimér: Hárs-hegy, 1980. VI. 14, RI. 11.4. Bakonygyirót (Balog és társai 2003); Bakonygyirót, dióültetvény, talajcsapdázás, 2000. VI. 15, KCs.; Bakonygyirót, erdő, talajcsapdázás, 2000. XI. 2, 2001. IV. 27, 2001. VI. 6, 2001. VI. 22, 2001. VII. 8, 2001. VII. 25, 2001. VIII. 10, 2001. VIII. 25, 2001. IX. 15, KCs.; Bakonygyirót: Sertéstói-dűlő, almáskert, talajcsapdázás, 1999. VIII. 24, 1999. IX. 7, 2000. VII. 27, 2001. VII. 8, 2001. VII. 25, 2001. VIII. 10, KCs.; Fenyőfő, Pinetum sylvestris dicranetosum [Dicrano-Pinetum sylvestris], mohából egyelve, 1957. VIII. 7, PaJ. II.6. Vértessomló: Szarvas-kút, talajcsapdázás, 2000. VI. 17-VII. 22, 2000. VII. 22-VIII. 25, KCs. és MoO. Magyarországon elsősorban a Dél-Dunántúl hegy- és dombvidékein fordul elő, de megtalálható a Dunántúli-középhegység területén (Bakony, Vértes), illetve az Alföld déli, délnyugati részén (Dráva-mellék, Csepel-Mohácsi-síkság) is. Elsősorban nedvesüde erdőkben gyakori, de a vízi, illetve a szélsőségesen száraz élőhelyek kivételével szinte mindenütt ráakadhatunk. Főleg bomló növényi anyagokon (pl. avarban, komposztban, korhadó fában, víz által partra sodort uszadékban), illetve kövek, fadarabok alatt fordul elő, de néha dögről, gombák rothadó termőtestéről stb. is gyűjthető. Xantholinus (Paraphallus) coiffaiti Franz, 1966 [Xantholinus suhlinearis Coiffait, 1969] - pusztai rovátkásholyva II.4. Bakonygyirót (Balog és társai 2003); Bakonygyirót: Sertéstói-dülő, almáskert, talajcsapdázás, 1999. IX. 21, KCs. Elterjedt az erdős puszták övében, az alföldekkel határos alacsonyabb hegyvidéki és dombsági tájak meleg, száraz lejtőin, illetve az Alföldön és a Kisalföldön. A fátlan élőhelyek, elsősorban a száraz gyepek, száraz legelők jellegzetes faja. Korhadó, rothadó növényi anyagokon él. Xantholinus (Paraphallus) linearis (Olivier, 1795) - bronzfényü rovátkásholyva [bronzfényű holyva] -. Bakony, BE. (Tóth 1985); Bakony, WF. (Tóth 1985).