Barczi Attila: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 24. - A Tihanyi-félsziget talajai (Zirc, 2000)

EREDMÉNYEK - A DOMBORZATI ALAPTÉRKÉP FELDOLGOZÁSA - A talajtérképek és talajtani adatok feldolgozása

ként szabdalt csernozjom rétitalaj-sávval találkoztunk, amely D felől átvált réti csernozjomra is. A réti csernozjomok már csak sötét színükben és agyagos vályog fizikai féleségükben őrzik a réti talaj eredetet, de szerkezetük morzsás-porosan morzsás, B szintjükben tavasszal megtalálható a mészlepedék is. Alapkőzetük a tó felé mocsári agyag, a tótól D-re pleisztocén kőzetlisztes lepelszerű lejtőanyag. A D-i partszakaszt legelőként hasznosítják, míg az É-i part lejtőin szőlőt termesztenek. A Kiserdő-hegyen É-felé haladva, 20-40 cm vastag termőrétegű humuszkarbonát talajt találtunk, míg a meredekebb lejtőkön a megjelenő tufa alapkőzet a nyiroktalajok létrejöttének kedvezett. Mindkét talajtípusban kődarabok fordulnak elő, ami a lejtőhatásra utal. Ugyanezt figyeltük meg a Külső-tó felé eső lejtőszakaszokon és a Külső-tó hegy felé eső csernozjom réti talaj sávjában is. A hegy tetején köves-sziklás váztalajok vannak. A hegy É-i, Külső-tó felé eső oldalában igen vékony sávban Ramann-féle barna erdőtalaj is található, amelyet szűk kiterjedése miatt nem ábrázoltunk a térképen. A Kiserdő-hegy É-ÉNy-i lejtőit a meredek lejtőszög miatt egyöntetűen uralja a lejtőhordalék. A lejtőhordalékos talajfolttól K-re található az Óvár és az Attila-domb. Bár a térképen külön nem jelöltük, az Óvár környékén bolygatott, valószínűleg az Óvár kialakítása során megmozgatott antropogén talajfoltokat találtunk, de uralkodóan az alapkőzet (tufás és meszes-tufás) hatása érvényesült, ezért a fekete nyirok, illetve rendzina talaj osztályba soroltuk a talajokat. Az Óvár tetején humuszkarbonát talajt is felvételeztünk, amin szőlőművelés folyik. Az Óvár, illetve Tihany K-i hegykoszorújának a Balaton felé eső, meredek partjában helyezkednek el a Barátlakások. A hegyoldalban a vastag pannon üledéket a későbbi vulkánosság jelentős mennyiségű bazalttufája váltja fel. Ebbe a tufás rétegbe vájták a szerzetesek barlangjaikat, amelyek környékén rendzina talajok találhatók. A tufaréteg alsó határán helyezkedik el a félsziget egyetlen természetes vízforrása, a Ciprián-forrás. A Barátlakások alatti meredek lejtő lejtőhordalék talaj kifejlődésének kedvez, amely állandó mozgásban, keveredésben van, és ezért a talaj a pannon agyagos, kőzetlisztes, homokos üledékekkel és tufa alapkőzettel erősen vegyített, kevert, néhol több talajszinttel. Jelen munkában lejtőhordalék talajként írtuk le a völgyekben felhalmozódó, genetikai bélyegekkel és szintekkel nem jellemezhető talajanyagot (kolluvium) is, de ezen a néven definiáltuk azokat a lejtőn kialakult, erodálódó szelvényeket, amelyekben a lejtős talajmozgás következtében összekeveredett talajanyag található. Ez utóbbiak elkülönítése a humuszkarbonát és földes kopár talajoktól meglehetősen nehéz. A sokszor alapkőzettel is keveredő, rétegzett, nemcsak erodálódott, hanem átkevert, átforgatott talajokat a lejtő- és hordalékbélyegek miatt ebbe a típusba soroltuk, véleményünk szerint itt az erózió mellett a talajmozgás és -keveredés az uralkodó genetikai folyamat. Az erózió több felszíni formáját is megfigyeltük: a barázdás, az árkos és a lepelerózió nyomai gyakoriak, 10-15 m

2-es területről lecsuszamlott talajréteget is találtunk. A talaj világosbarna színű, a belekeveredett pannon üledékek színét és fizikai féleségét egyaránt befolyásolják. Ez a lejtőhordalék talaj végigvonul a félsziget K-i, meredek partközeli zónájában. A félsziget DK-i fokánál, a Fehér-part fölött láthatjuk az Akasztó-hegyet. Lábainál széles sávban lejtőhordalékot írtunk le, de a hegy már kissé tarkább képet mutat. Teteje a közeli meszes alapkőzet rendzináival fedett, míg Ny-i lejtőjén és É felé csernozjom barna erdőtalaj alakult ki. D felé köves-sziklás váztalajt vettünk fel, amely a lakott terület után is folytatódik. A hegytől Ny-ra fekvő területen talált csernozjom barna erdőtalajfolt része annak a