Barczi Attila: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 24. - A Tihanyi-félsziget talajai (Zirc, 2000)

SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS - A TIHANYI-FÉLSZIGET - Vízrajz és vízkémia

sós, szennyes víz" által megtöltött meder, partján az ásott kút vize ihatatlan. RIGLER (1930) a Balaton-part forrás- és patakvizeiről jelentetett meg tanulmányt. Tihany ekkor már fejlődésnek indult üdülőterület, amelynek vízellátása és csatornázása fontos feladat. A szerző a Ciprián-forrást nevezi meg Tihany egyetlen forrásaként. Ennek vize színtelen, szagtalan, tűrhető ízű, azonban emberi ürülék bomlástermékeivel szennyezett, javítása, foglalása elengedhetetlen feladat. Kiemeli a tisztaság szigorú megtartatását. ír a Ciprián-forrás és a hajóállomás közötti foglalt aknás kútról (Kikötői kút). Ennek vize ivásra és egyéb házi célokra is alkalmas. Ifj. LÓCZY (1930) részben RIGLER adataira támaszkodva írt tihanyi hidrológiai kutatásairól. Utalt arra, hogy az apátsági kolostort is Balaton-vízzel látták el, amelyet szélmotorral emeltek ki. A zavarosodó, agyagos víz azonban ivásra alkalmatlanná vált, akárcsak a Balaton partján merített, sokszor benzinszagú víz. A Belső-tó partján lévő két gémeskút vize élvezhetetlen, a Ciprián-forrás és a Balaton vize ivásra alkalmatlan. Nem úgy a javaslatai alapján 1924-ben foglalt Kikötői kút, Vízmű és az ebből táplált tihanyi vízvezeték. PAPP (1952) megállapította, hogy a Balaton É-i partján a felülvizsgált üdülőhelyek közül 70% esett ivóvízellátással kapcsolatban kifogás alá. Véleménye szerint a tihanyi Vízmű egyetlen, Ilm mély aknás kútja az egész község vízszükségletét képes fedezni. A tihanyi kikötő bővizű artézikútját a Balaton szintjében települő pannóniai homokhátság 12 m mély aknából látja el (napi 350 m

3 mennyiséggel, LÓCZY 1944). A SCHMIDT ELIGIUS és munkatársai által szerkesztett Magyarország Vízföldtani Atlasza kiadvány (1962) a kőzetek víztároló képességét is bemutatja. Tihanyban a közepes víztároló kavics, homok és agyag váltakozását, valamint a rossz víztároló vulkáni tufákat ábrázolja (1:200 000 léptékű térképlap). SCHMIDT ELIGIUS (1967) véleménye szerint a változatos, de vízellátást megnehezítő hidrogeológiai viszonyok egyik oka az É-i part erőteljes árkos-sasbérces szerkezete. LÁNG (1970) szerint Tihany vízföldtana sok egyéni jellegzetességet mutat. A félsziget a magaskarszt területekhez viszonyítva rendkívül vízszegény. Csak a parti sáv és az Aszófőinyak hordalékkúpja tekinthető kivételnek. A földtani képződmények vízföldtani jellemzése keretében megállapításra került, hogy a kristályos alaphegység képződményei gyakorlatilag vízzárók, és csak a törések mentén lehet vízmozgással számolni. A pannóniai összlet homokrétegei kis vízföldtani jelentőségűek, csak a Ciprián-forrás szivárgássora és a Szarkádi-erdő csuszamlásos anyaggal fedett, feltételezett szivárgásai jelentenek kivételt. A bazalt piroklasztikum és a posztvulkáni összlet vízzáró, kivéve egyes repedezett zónáit. TihanyGödrösön viszont van egy mély kút, amely vízzel telített litoklázis rendszerre utal. A negyedidőszak kőzetei jelentős szerepet játszanak Tihany vízháztartásában. A negyedidőszaki talajvíztároló összletet a legjobb szivárgási tulajdonságok jellemzik. Legvastagabb kifejlődésben a Balaton parti sávjában találhatók. Az ó- és újholocén tavi agyagok általában vízzáró tulajdonságúak. A pleisztocén lejtőlösz és agyagos kőzetliszt rossz vízvezető, akárcsak a lejtőtörmelékek. A tavak mocsári rétegei rossz vízvezetők, partjaikon gémeskutak mélyülnek. A Balatonnal összefüggő főtalajvíz a tóval közvetlen hidrodinamikai kapcsolatban levő vízrendszer, a félszigetet övezve a negyedidőszaki képződményekben tárolódik és mozog. A főtalajvízre számos ásott kutat telepítettek (pl. Sajkod, Tihany-Gödrös). Az állandó magas talajvíz a Külső- és Belső-tó vízgyűjtőjének lejtőüledékeiben tárolódik és áramlik. Mennyisége nem számottevő. Állandó magas talajvíz jellemzi a Rátai-csáva területét és az Óvár lejtőtörmelékét is. Felszíni vizek tekintetében kiemelkedő jelentőségűek a tavak. A Belső-tó 131 m tengerszint feletti magasságban, a Balaton szintjétől 26 m-re helyezkedik el. A Külső-tó alacso-