Dietzel Gyula: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 21. - A Bakony nappali lepkéi. (45 színes fotóval) (Zirc, 1997)

A fajok részletes jellemzése

zid közleményben láthatott napvilágot: a faj nem az alcon, hanem a Maeulinea rebeli (HIRSCHKE, 1904), amelynek morfológiája, ökológiai szempontból választott élőhelyei és egész rajzásbiológiája a bakonyi alcon idevonatkozó paramétereitől összességében is jelentősen eltér. A közleményre fentebb utaltam. Erre a rövid irodalmi ismertetésre Rézbányai L. a luzerni múzeum munkatársa reflektált, és hasonló terjedelmű dolgozatában (RÉZBÁNYAI, 1990) a semispecies fogalmának alkalmazását javasolta, a már hosszabb ideje vajúdd alconrebeli kérdés időleges lezárásához, elismerve egyben, hogy még átfogóbb vizsgálatokra lesz szükség. Annyit mindenesetre leszögezett, hogy a megvizsgált hárskúti egyedek — Kab-hegyi alcon-okat is összevetett más típusokkal! — nem azonosíthatók egyetlen más európai rasszal sem. Ez a véleménye az alcon-t is érinti! Abban bizonyos voltam, hogy a rebeli-alcon kérdést a semispecifikusság elfogadása után sem vehetnénk le a napirendről. Ehhez Rézbányai vizsgálatai, amelyhez a Beuret-féle, európai viszonylatban is jelentós Maeulinea anyagot is igénybe vette, nagy segítséget nyújtottak. Az alcon subspecifikus vizsgálatát sem lenne ésszerű sokáig halogatni, ehhez azonban egyénidre kevés az összehasonlító anyag, ezért nem foglalhattam állást a Rézbányai által felvetett alcon alfaji kérdésében. Más a helyzet a Hárskúti-fennsík populációjával és annak endemikus helyzetével, ami eredendően magában hordozza az alfaji elkülönítést. SZABÓ (1956) Lycaenidae-monográüája indította el végeredményben a hazai dlcon-rebeli problémát, annak ellenére hogy a rebeli-ről érintőlegesen ír, és esetleges előfordulásának lehetőségébe nem ment bele. Megállapította, hogy a Bükk-fennsíkon egy az alcon-na\ konspecifikus, de eltérd biológiájú populáció él G. cruciata-n és azt mint ssp. curiosa-t írta le. A tipizálás körüli hiányosságokat — elmaradt a holotípus kijelölése, annak leírása -— BÁLINT (1989) pétolta. Kijelölte a lectotípust, egyes esetekben kizárásos, de biztos alapon, a már említett boglárkalepke-revíziójában. A Fauna Hungáriáé sorozatban GOZMÁNY (1968) átvette Szabd curiosa-ját, holott VARGA (1961) már azonosította a curiosa-t a boszniai tolistus FRHST.-tel. Elfogadva ezt az azonosítást, eddig a lépésig a curiosa syn.n., viszont továbbra sem tisztázott a bükkszentkereszti populáció helyzete, ahol az alcon és a tolistus-)e\\egű egyedek együtt repülnek. Két subspecies együttes jelenléte még akkor is kizárt, ha átmeneti alakok is feltűnnek. Ez a jelenség — az átmeneti alakok jelenléte — még nem dönti meg a preferencia-elméletet, tehát ott repül a xerophila — Jösvafd környékén is —, az átmeneti alakok pedig hibridizációs utódok. Ez azt igazolja, hogy a xerophila-alcon fajcsoporton belül az önálló fajjá válás még nem fejeződött be teljesen, genetikai vonzódás még fennállhat. Ez esetben a RÉZBÁNYAI (1990) által ajánlott félfaj-elmélet alkalmazásának is több a valóságalapja, mint a Bakonyban, ahol egyenlőre a két populáció még csak 40 km-re közelített egymáshoz. Meg kell jegyeznem, hogy a Kab-hegy déli peremén a Kanászkert közelében (25 c), és keletre a Vöröstói-hegy alatt a Nyúl-völgyben már megtaláltam a G. cruciata-t, de eddig lepke nélkül. A bükki tolistus-a\aknák a G. cruciata-hoz vald kötődését Varga is említi, de maradt a régi jd elmélet, hogy száraz élőhelyeken G. cruciata-t, nedvesebben pedig G. pneumonanthe-t fogyaszt az alcon hernyója. Ez esetben viszont jogos az akkor elmaradt kérdés, hogy az együttes jelenlét biotépjain mivel táplálkozik az egyik, s mivel a másik? Ahol mindkét alak szelektíven is kimutatható, ott bizonnyal a két encián is zonálisan elkülönül, ugyanúgy kis sávban fedik egymást, így a bizonyított szelektív ragaszkodás következtében az együttesen repüld állomány is élhet a választás lehetőségével. Ettől eltekintve, ha fenntartásokkal is, de elfogadható az „ökoline" fogalma (VARGA, 1961), mint az átfedés magyarázata. Ez azonban csak az összeszivárgás lehetősége mellett igaz, adott esetben a Bükk-fennsíkon, de nem állhat fenn a Bakonyban, legalábbis jelenlegi elterjedési ismereteink birtokában. Ha viszont támad-