Keve András, Sági Károly Jenő: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 7. - Keszthely és környékének madárvilága (Veszprém, 1970)

Bevezetés és a vizsgált táj leírása

Bevezetés és a vizsgált táj leírása Dolgozatunk a Bakony-kutatás keretében készült, melyhez négy fejezettel kíván dr. KEVE ANDRÁS hozzájárulni. A. Keszthelyi-hegység adatainak feldolgozása során (KEVE 1970) nyilvánvalóvá lett, hogy Keszthely környékének tájjellege önálló feldolgozást igényel. Feldolgozandó területünk a Hévízi-völgy meridionális árka és a Balaton árkos medencéje közti észak—déli irányú pannon-pontusi képződményekből álló halomgerinc, amit a Balaton vize határolt, illetve határol (KOGUTOVICZ 1931, BULLA 1962). A Balaton regressziója folytán a tó Hévízi-öble feltöltődött, illetve eltőzegesedett (SZÁNTÖ I960, SÁGI 1961). E rész madárvilága tehát a biotop változása folytán fokozatosan kicserélődött. A Keszthely-halomgerinc keleti oldalán is nagyobb változások történtek. Keszthely térségében a part visszahúzódása a XVIII. század óta nyomon követhető (LIGETI—SÁGI 1962), ami 1883-ban lehetővé tette a mai park telepítését (BONTZ 1896). Fenékpuszta térségében nagyobb partterületet abradált már a tó vize és ez a folyamat ma is tart (KORCSMÁROS 1939). A Kisbalaton kialakulása a múlt században következett be (KÉZ 1931, DORNYAY 1934). A Zalát Balatonhídvég és Fenékpuszta közti térségben 1886-ban fogták töltések közé, ami gyorsabb regressziót idéz elő a Keszthelyi-öbölben (FÜZES—SÁGI 1966). A madárvilág bioindikátor szerepéből is ez a regresszió képe bontakozik ki. Dr. KEVE ANDRÁS vizsgálatainak megindulásakor Keszthely és Fenékpuszta között több helyen adódott még fövenyes part, ahol főként ősszel szép parti madárvilágot figyelhetett meg. A part lassan, majd mindinkább gyorsan iszaposodni kezdett és az iszapban a nád lett úrrá. 1967-re e néhány éve telepített szabad strand is teljesen benadasodoLL Ma már csak a fenékpusztai vasútállomás és a gyermeküdülő (Szentgáli villa) előtt találunk kevés nyílt partot. A parti madarak eltűnnek és helyüket a szaporodó nádasok madárállománya foglalja el. Madártani szempontból feldolgozandó területünket a Keszthely-alsópáhoki, a Fenékpuszta-sármelléki műutak, a Hévízi-völgy észak—déli középvonala, valamint Keszthely város határa a téglagyártól kiindulva, a gyepmesteri telepen át a Zámori-öbölig, a Balaton partvonala és a Zala folyó határolják (1. ábra). A Balaton vizének madárvilágával természetesen külön kell foglalkozni, hiszen az nem lehet a Bakony kutatás tárgya. Természetes azonban, hogy területünket sem a Keszthelyi-hegység, sem a Balaton felé nem lehet élesen elhatárolni madártani szempontból. A parkok, remizek, égeresek, főként a hajdani fenékpusztai szil-liget szorosan kapcsolódnak a dombokhoz.