H. dr. Harmat Beáta szerk.: A Bakony – A természet kincsestára (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2008)

A Bakony hegység állatvilága

megfelelő életfeltételeket talál. A nappalt kövek, fatuskók, gyökerek alatt, földi lyukakban tölti, csak alkonyatkor indul élelem után. E biotóptípus leggyakoribb hüllője a zöld gyík (Lacerta viridis), mely egyben legnagyobbra növő hazai gyíkfajunk is. Smaragdzöld színű hímjének torka a tavaszi nászidőszakban égszínkék. A fürge gyík {Lacerta agilis) ugyancsak gyakori faj, azonban kisebb mérete és csendesebb mozgása következtében már jóval nehezebb megpillantani. Ahol sok gyík található, ott számítani lehet a rézsikló (Coronella austriaca) előfordulására is - fő táplálékát ugyanis a gyíkok jelentik. E viszonylag kisméretű, max. 60-70 cm-re megnövő kígyót a tarkóját díszítő rajzolat és hátának zegzugos mintázata miatt gyakran nézik viperának. A gyepek nyílt térsége számos ragadozó madár számára jelent jó vadászterületet. A Bakonyban ritkulóban lévő vörös vércse (Falco tinnunculus) napjainkban már szinte csak e biotóptípusban figyelhető meg, ahol rendszerint mezei pockokra vadászik. Többnyire a magasfeszültségű villanyvezetékek tartóoszlopain, a dolmányos varjak (Corvus corone cornix) elhagyott gallyfészkeiben költ. Az itt is gyakran feltűnő egerészölyv és darázsölyv mellett időnként olyan ritkaságok is megjelennek, mint a kígyászölyv (Circaetus gallicus) vagy a hamvas rétihéja {Circus pygargus). E nyílt dolomitkopárokon a billegetőfélék egyik ritkább hazai faja, a parlagi pityer (Anthus campestris) is előfordul. A homokszínű tollazatával környezetébe valósággal "beleolvadó" madár jelenlétéről legtöbbször csak a felröppenését követően hallatott verébszerű csiripelése árulkodik. Bakonyi élőhelyei a kopár területeken ma is folyó fenyvesítések következtében egyre fogynak. Az alacsonyfüvű gyepterületek legjellemzőbb védett emlősállata, a rágcsálók közé tartozó ürge (Citellus citellus), számos ritka ragadozó madár (pl. kerecsensólyom, parlagi sas) fontos táplálékállata. Ezért került a védett fajok listájára is 1982-ben - hiába védjük ugyanis e ritka ragadozókat és élőhelyeiket, ha táplálékállataikat hagyjuk kipusztulni. E kisemlős a Bakonyban ma még általánosan elterjedt, de nem gyakori. "Ürgénkre" nem csak a ragadozó madarak lesnek, hanem ragadozó emlősök is. Ezek egyike az ugyancsak védett mezei görény (Mustela eversmanni), régebbi nevén molnárgörény. Míg Európa-szerte elterjedt rokona, a „házi" vagy közönséges görény (Mustela putorius) kifejezetten keresi a települések közelségét, a jóval ritkább mezei görény kerüli a lakott helyeket. A Bakonyban jelentős területeket hasznosítanak kaszálóként és legelőként. Mivel ezek vastagabb és tápanyagokban gazdagabb talaja a csapadékot jobban tudja tárolni, sokkal dúsabb növényzet alakul itt ki, mint a dolomit-