Bauer Norbert, Barna János: Dorog és Esztergom környékének növényvilága (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 1999)
Baranyanádasdi Feichtinger Sándor, az orvos-botanikus
Esztergom vármegyében végzett botanikai kutatásai nyomán lassan körvonalazódik egy nagyobb terjedelmű mű megírásának szándéka. Helyi tudományos munkáiban segítőtársa volt Gründl Ignác dorogi plébános, ki lelkészi hivatása mellett szabad idejében a „scientia amabilis", azaz a botanika lelkes művelőjeként vált ismertté. Feichtinger és Gründl ifjúkoruktól szövődő barátsága sok közös füvészeti kirándulás alapját szolgáltatta. Közös gyűjtőútjaik hangulatát leginkább az osztrák botanikai lap hasábjain megjelenő - Gründl által írt - kirándulási beszámoló olvasásakor érezhetjük át. A szöveg közelítő magyar fordítása a következő: „Június 17-én Feichtinger doktor úr társaságában a közelünkben fekvő, több mint 2300 láb magas Pilisi-hegyeket látogattuk meg. Hajnali négykor, amikor gyalogszerrel egy bokros-sziklás részre értünk, megpillantottuk a szép bozontos csukákat (Scutellaria columnae) és vele együtt egy sereg falgyomot (Parietaria officinalis L.), pirosló hunyort (Helleborus purpurascens W.etK.) és kétlevelű sarkvirágot (Platanthera bifolia IL.I Rieh.), de sajnos többnyire már elvirágzott állapotban. Hogy ebédre hazaérjünk, nem akartuk az időnket vesztegetni, így elhagytuk a kényelmes utat és elkezdtük a hegy legmeredekebb részét megmászni. Az erdő itt tele volt farkasölő sisakvirággal (Aconitum lycoctonum L., mai neve: Aconitum vulparia Rchbj, sujtárral (Siler trilobum Crantz, mai neve: Laser trilobum (L. Borkh.), széleslevelű és rutén bordamaggal (Laserpitium latifolium L. és Laserpitium pruthenicum LJ. Fáradtságos mászásunk közben gyűjtöttünk közönséges hölgymáit (Hieracium vulgatum Fries), magyar bogáncsot (Carduus collinus W. et K.), orvosi veronikát (Veronica officinalis L.), bajuszoskásafüvet (Piptatherum paradoxum P de B., mai neve Piptatherum virescens ITrin.l Boiss.) és a szétszórt mészkőszirteken a toronyszál (Arabis turrita L.) nagyon szép terméses példányait, virágzó Waldstein pimpóval (Waldsteinia geoides Willd.). Néhány óra leforgása alatt meglehetősen fáradtan, több mint 2000 láb magasan, egy magányos kiugró sziklán pihenni akartunk egy keveset, s gyönyörködni a szép kilátásban. Éppen erre készültünk, mikor is nem kis meglepetésünkre az - ezen a vidéken még fel nem fedezett - őzsalátának (Smyrnium perfoliatum L.) egy kis példányára lettünk figyelmesek. Ahol azonban egy előfordul - gondoltuk mi - ott kell lennie többnek is; ezért hát azon nyomban belegázoltunk a sziklai csalitosba és lám! E ritka növény terméses példányainak százait pillanthattuk meg a karcsú cserlevelű saláta (Lactuca quercina L.) társaságában. Természetesen megtöltöttük velük növénygyűjtő mappáinkat anélkül, hogy nagy növényrablást hajtottunk volna végre. Ritka leletünkön felbuzdulva és felfrissülve erőltetett menetben másztunk fel a csúcsra, s útközben gyűjtöttünk még apró keresztfüvet (Galium pedemontanum AIL, mai neve: Cruciata pedemontana i Bell.I Ehr.), kacúros véreslaput (Hypochoeris radicata L.), magyar repcsényt (Erysimum odoratum Ehr.). A gyakran megjelenő fekete zászpát (Veratrum nigrum L.) kezdeti virágzásában figyeltük meg és az itt vadon növő ribizke éretlen gyümölcseivel is találkoztunk. Miután a csúcson az egész vidékre - egészen Budáig nyíló kilátást megcsodáltuk és egy keveset élveztük, sietve megtekintettük az itteni sziklás hegyoldalt, amelyen az ugyancsak ritka husáng (Ferula sibirica L. mai neve: Ferula sadleriana Ledeb.) és a kék saláta (Lactuca perennis L.) teljes virágzásában pompázott. Sajnos idő hiányában a hosszúlevelű buvákfű (Bupleurum longifolium L.), a szagos párlófű (Agrimonia odorata Mill., mai nevén: Agrimoniaprocera Wallr.)
