H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 23. (Zirc, 2006)
KUTASI CSABA: Fénycsapdával gyűjtött futóbogarak (Coleoptera: Carabidae) a Keleti-Bakonyból
a nagyobb folyók menti ártéri erdők jellemző faja. Az Alföldről ismerjük a Kiskunsági Nemzeti Parkból (Bugac, Lakitelek, Ócsa) (ÁDÁM MERKL 1986), a Hortobágyi Nemzeti Parkból (Újszentmargita, Kunkápolnás, Tiszacsege) (ÖTVÖS 1974, LOVAS 1976, HIEKE 1983), továbbá Kiskunfélegyházáról, Makóról, Mikepércsről, Nagyrévről, Soltról és Zagyvarékasról (KUTHY1897, CSÍKI 1946, HEGYESSY SZÉL 2002, KÁDÁR et al. 2003, TALLÓSI 2003). A Bátorligetről közölt példány (KASZAB SZÉKESSY 1953) a későbbi revideálás során Platynus krynickü-n&k bizonyult (MERKL 1991). Kimutatták még Budapestről, Nyársapátról, Pécelről, Szécsényből, Egerből és Bodrogkisfaluból (KUTHY1897, HEGYESSY - SZÉL 2002, KÁDÁR et al. 2003). A Dunántúlon csaknem összes adata a Dél-Dunántúlra esik (Barcs, Sellye, Szekszárd, Karapancsa, Kölked) (HORVATOVICH 1978, 1980, 1992, 1998, KÁDÁR et al. 2003), újabban Teklafaluról is előkerült talajcsapdázással (SÁR József adata). Ezen kívül a Szigetközből Nagybajcsról (SZÉL Győző szóbeli közlése), valamint Tatáról (KÁDÁR et al. 2003) ismert. Bakonykútin a fénycsapda mindössze két példányt fogott (1999. 07. 05., 2001. 07. 07.). A Bakony faunájára új faj. Amara convexiuscula (MARSHAM, 1802) - Nyúlánk közfutó Euroszibériai faj, amely nyílt helyeken, agyagos vagy sós talajon a sík és hegyvidéken egyaránt elterjedt (HURKA 1996). Hazánkban az Alföld homokos területein, szikeseken, mocsaras helyeken, néhol nagyobb tömegben is előfordul. Az Alföldről ismerjük a Tisza mellől (Szolnok, Gávavencsellő), Hajdú-Bihar megyéből (Debrecen, Kornádi), valamint Bugacról, Kalocsáról és Makóról (KUTHY1897, SIROKI 1981, ÁDÁM - MERKL 1986, TALLÓSI 2003, KÖDÖBÖCZ 2006). Kimutatták Budapestről, Nagykovácsiból, Egerből és Sátoraljaújhelyről (KUTHY 1897, KÁDÁR - SZÉL 1989, HEGYESSY - SZÉL 2002, SZÉL - BÉRCES 2002). A Dunántúlon gyűjtötték még a Velencei-tó mentén (Agárd, Gárdony, Dinnyés), Székesfehérváron és a Fertő-tónál (KUTHY1897, KÁDÁR - SZÉL 1989, HEGYESSY - SZÉL 2002). A Bakonyból néhány éve került elő egyetlen példány a csopaki fénycsapdából (KUTASI - KÁDÁR 2003). Bakonykútin a fénycsapda összesen 13 példányt gyűjtött július eleje és augusztus vége között. Bradycellus verbasci (DUFTSCHMID, 1812) - Széleshátú rétfutonc Euroanatoliai elterjedésű faj, amely száraz, nyílt élőhelyeken, erdei tisztásokon, erdőszegélyeken fordul elő (HURKA 1996). Hazánkban a példányok döntő többségét fényen fogták, ezért élőhelye nehezen behatárolható. Gyűjtötték még kiszáradt patakmeder nedves talajából parttaposással és rothadt szalma rostálásával (HORVATOVICH 1982). Magyarországi publikált adatai egy kivételével a Dunántúlról származnak, itt is elsősorban a Dél-Dunántúlon és a Bakonyban fogták. Az Alföldről csak Gávavencsellőről ismerjük (HEGYESSY 2002). A Dél-Dunántúlról a következő lelőhelyeit ismerjük: Zselic (Bőszénfa, Hedrehely, Palé, Rogolypuszta) (HORVATOVICH 1982, 1990), Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet (Hosszúvíz) (HORVATOVICH 1992b), Mecsek (Magyaregregy, Püspökszentlászló) (HORVATOVICH 1991), Dráva mente (Barcs, Godisa, Heresznye, Őrtilos, Potony) (HORVATOVICH 1998), Kétújfalu (SÁR 1992), Teklafalu (Sár József adata). A Nyugat-Dunántúlon az Őrségben (Szalafő) (HORVATOVICH 1982), Kőszegen (NAGY et al. 2004) és Zalaszentmihályon (NAGY - SZÉL 2005) fogták. A Bakonyból számos lelőhelye ismert, ez idáig az alábbi helyekről közölték: Vászoly
