H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 23. (Zirc, 2006)

KUTASI CSABA: Fénycsapdával gyűjtött futóbogarak (Coleoptera: Carabidae) a Keleti-Bakonyból

Badister bullatus (SCHRANK, 1798) - Cirkumpoláris - eurytop - hygrophil Badister lacertosus STURM, 1815 - Transzpalearktikus - eurytop - hygrophil - silvicol Badister meridiunalis PUEL, 1925 - Palearktikus - eurytop - hygrophil Badister unipustulatus BONELLI, 1813 - Nyugat-Palearktikus - stenotop - hygrophil Badister anomalus (PERRIS, 1866) - Palearktikus - stenotop - hygrophil - ripicol Badister dilatatus CHAUDOIR, 1837 - Palearktikus - stenotop - hygrophil - paludicol Paradromius longiceps DEJEAN, 1826 - Eurokaukázusi - stenotop - hygrophil - paludicol Paradromius linearis (OLIVER, 1794) - Nyugat-Palearktikus - eurytop - xerophil Dromius angustus BRULLÉ, 1834 - Európai - eurytop - silvicol - corticol Dromius quadrimaculatus (LINNAEUS, 1758) - Eurokaukázusi - eurytop - silvicol corticol Calodromius spilotus (ILLIGER, 1798) - Nyugat-Palearktikus - eurytop - silvicol - corticol Polistichus connexus (FOURCROY, 1785) - Nyugat-Palearktikus - eurytop A ritka fajok jellemzése: Clivina ypsilon DEJEAN, 1829 - Sziki vakondfutó A Délnyugat-Palearktikus régióban elterjedt vakondfutó, elterjedésének határa kelet felé Közép-Ázsia és Mongólia. Tipikus halofil faj, amely szikes (sós) tavak partján fordul elő (HURKA 1996). Hazánkban előfordulása szórványos, elsősorban az alföldi szikes tavak környékéről ismerjük, a Dunántúlon pedig főként a nagyobb tavaink partvidékéről sikerült kimutatni. A példányok jelentős részét fényen gyűjtötték. Legtöbb lelőhelyadata a Duna-Tisza közéből, ezen belül is a Kiskunsági Nemzeti Parkból származik (Ásotthalom, Bocsa, Bugac, Dömsöd, Fülöpháza, Kalocsa, Kecskemét, Kelebia, Kunfehértó, Lakitelek, Tiszaalpár, Zsombó) (KUTHY 1897, ÁDÁM - MERKL 1986 HEGYESSY - SZÉL 2002, SZÉL - BÉRCES 2002), kimutatták még a Dél-Alföldről (Makó, Szeged) (ERDŐS 1935, KÁDÁR - SZÉL 1989), valamint a Nyírségből (Tiszavasvári) (SZÉL - BÉRCES 2002). Megtalálták Budapesten és környékén (Pócsmegyer) (KUTHY1897, HEGYESSY - SZÉL 2002), a Dél-Dunántúlon (Karapancsa) (HORVATOVICH 1992a), valamint a nagyobb tavaink partvidékén (Balaton (Siófok), Velencei-tó (Dinnyés), Fertő-tó) (ÁDÁM - MERKL 1986, SZÉL - BÉRCES 2002). A Bakonyból eddig csupán Tihanyból volt adata (Külső-tó) (TÓTH 1973). Bakonykútin két példány került fénycsapdába (1999. 07. 05. és 2003. 06. 24.). Dyschirius chalceus ERICHSON, 1837 - Nagy ásófutrinka Az előző futóbogárhoz hasonlóan Nyugat-Palearktikus faj, melynek elterjedése kelet felé egész Közép-Ázsiáig és Északnyugat-Mongóliáig tart. A szikes és sós terültek karakterfaja, amely elvétve agyagos vízpartokon is előfordul (HURKA 1996). CSÍKI 1946-ban a Kárpát-medencéből még csak a Szabadka melletti Palicsi-tó környékéről közli. Azóta több lelőhelye vált ismertté hazánk területéről is. A szakirodalom adatai alapján a példányokat csaknem kizárólag fényen, kis példányszámban gyűjtötték. Hazai előfordulási helyei, az azonos élőhelyigényének köszönhetően a sziki vakondfutóéval (Clivina ypsilon) nagy átfedést mutat. Legtöbb lelőhelyadata a Kiskunsági Nemzeti Parkból származik: Bocsa, Bugac, Dunapataj, Fülöpháza, Fülöpszállás, Ocsa, Orgovány (ÁDÁM - MERKL 1986). Hasonlóan sok lelőhelyen gyűjtötték Hajdú-Bihar megyében is: Derecske, Egyek, Konyár, Újszent-