H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 21. (Zirc, 2004)

PAPP JENŐ: A Bakony-hegység gyilkosfürkész faunájának alapvetése (Hymenoptera, Braconidae) V. Agathidinae, Alysiinae

Pentapleura fuliginosa (HALIDAY, 1838) - KB: 1 9: Tés, 1963. V. 13-16, PJ. - V Palearktikus elterjedésű, Európában elég gyakori. Magyarországról először a Kiskunsági Nemzeti Parkból mutatták ki (PAPP 1983: 321). Pentapleura pumilio (NEES, 1812) - BF: 1 cT : Felsőörs, 1966. V. 30, PJ. 1 9: Kapolcs, Kálomis, 1968. V 7, PJ. - DB: 1 9: Gyulafirátót, Miklád, 1967. VIII. 16, PJ. - ÉB: 1 6: Ugod, Somberek, Hubertlak, 1967. VI. 26-29, PJ. - V-VI. és VIII. - A Palearktikus Régióban gyakori, Európa számos országában, így Magyarországon is közönséges faj. Phaenocarpa FÖRSTER, 1862 Phaenocarpa canaliculata STELFOX, 1941 - ÉB: 1 ó*: Iharkút, 1969. V 27-28, PJ. - KB: 1 9: Tés, Hegyesberek, 1969. V 14, PJ. - V - Írországból írták le a fajt, majd előkerült Ausztriából, Finnországból és Oroszország európai területéről. A magyar fauna új faja. Phaenocarpa conspurcator (HALIDAY, 1838) - BF: 1 6 : Keszthely, 1977. VI. 23, PJ. ÉB: 1 â: Bakonybél, Szömörkés, 1968. V 15, PJ. 1 6: Fenyőfő, 1988. VI. 26, RI. - V-VI. Európa-szerte gyakori, sőt közönséges faj; hazánkból először SZÉPLIGETI (1896b: 320) mutatta ki. Phaenocarpa curvula (THOMSON, 1895) - ÉB: 6 9 + 8 6: Tapolcafő, Kalapácsér, 1966. V 4, PJ. - V - Leírása óta csak Svédországból ismerjük. A magyar fauna új faja. Phaenocarpa eugenia (HALIDAY, 1838) - BF: 1 9: Balatonfüred, Balaton-part, 1973. VIII. 2, TS. 1 9: Felsőörs, 1966. V 30, PJ. - V és VIII. - Egész Európában elterjedt, mérsékelten gyakori faj. Hazánkban először PAPP (1968b: 582) mutatta ki, közölve két lelőhelyét. Phaenocarpa eunice (HALIDAY, 1838) - BF: 1 9: Felsőörs, 1966. V. 30, PJ. - ÉB: 1 9: Bakonybél, Szömörkés, 1968. VII. 5, PJ. 1 9 : Gyulafirátót, Kispapod, 1967. VIII. 17, PJ. 1 9: Németbánya, Jáger-völgy, 1967. V 29. -VI. 2, PJ. 1 ó*: Ugod, Somberek, Hubertlak, 1967. VI. 27-29, PJ. - V-VIII. - A Fischer-féle (FISCHER 1970a: 438) újra-leírástól eltérő bélyegek: (1) a csáp 39-ízű (1 9), (2) a rágó csak kétszer hosszabb a vastagságánál, (3) a tojókészülék olyan hosszú, mint a 3. lábszár (1 9) ill. fele oly hosszú (1 9). Palearktikus elterjedésű, mégis inkább ritka faj, Magyarországon is csak szórványosan gyűjtötték. Phaenocarpa Fidelis FISCHER, 1970 - K B: 1 9: Bakonyszentlászló, Vinyesándormajor, Észak-Cuha völgy, 1957. VI. 27, PJ. 1 9 + 2 cT: Hárskút, Esztergáli-völgy, 1966. VI. 7, PJ. 1 9 : Olaszfalu, Alsópere, Quercetum petraeae-cerris-ben fűhálózva, 1964. VIII. 26-28, PJ. 2 9+26: Öskü, Sötéthorog-völgy, 1969. VI. 27, PJ. 2 9: Ugod, Somberek, Hubertlak, 1967. VI. 26-29, PJ. - VI. és VIII. - A következő országokban tudunk előfordulásáról: Ausztria, Svájc, európai Oroszország, Ukrajna, Kazahsztán és Türkmenisztán (SHENEFELT 1974: 1008; TOBIAS 1986b: 141). Magyarországon először a Fertő-Hanság Nemzeti Parkból mutatták ki (PAPP 2002: 577). Phaenocarpa galatea (HALIDAY, 1838) - ÉB: 2 9: Ugod, Somberek, Hubertlak, 1967. VI. 26-29, PJ. - KB: 1 9 +16: Olaszfalu, Alsópere, 1 9 : Quercetum petraeae-cerris-ben fűhálózva 1964. VIII. 26-28. és 1 ó*: 1966. VII. 11-14, PJ. - VI-VIII. - Leírása (azaz közel két évszázad óta) csak Írországból ismerjük. A magyar fauna új faja. Phaenocarpa livida (HALIDAY, 1838) - ÉB: 1 9: Porva, Pálihálás, 1968. VII. 16-17, PJ. KB: 1 6: Bakonyszombathely, Feketevízpuszta, 1968. VIII. 5, PJ. - VII-VIII. - Nyugat-palearktikus általánosan elterjedt faj, Magyarországon is gyakori (PAPP 1968b: 589). Hazánkban először SZÉPLIGETI (1896b: 320) közölte lelőhelyét (Budapest: Hármashatár-hegy).