Dr. Galambos István, Dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 12. (Zirc, 1993)

DR. RÉKÁSI JÓZSEF: A Pannonhalmi Természetvédelmi Terület madárvilágának vizsgálata

években a Boldogasszony kápolna környékén az uhu (Bubo bubo) egyedét látta. Az 1970-es évek elején Solymosi Dámján bencés látta és fényképezte utoljára ezen fajt. Az újabb adatok közül: dr. Gál Geláz 1954. április 1-én a következő megfigyelést tette: „30 kárókatona (Phalacrocorax carbo) érkezik Pannonhalmára. Mindegyik a bazilika torony kettős keresztjére akar ülni. Egészen a besötétedésig a bazilika tornya körül keringtek, de csak öt fért el. Sajátságos, mély dudahangjukra, amelyet a helyért való tülekedésért hallattak, a falu is felfigyelt. Valószínűleg gönyűi fészektelepükre érkeztükben pihentek Pannonhalmán." Mécs László premontrei papköltő több éven keresztül figyelte az arborétum madárvilágát, naplója sajnos nem került elő. Csaba 1971. október 5-én a Pannonhalmi Főapátság bejáratához közeli udvarrészen 1 fenyőszajkó (Nucifraga caryocatactes) példányt figyelt meg, amint mogyorót fogyasztott. Begyűjtve Nucifraga caryocatactes macrorhynchus alfajnak bizonyult. Reichert Aba bencés 1976 óta figyelte rendszeresen a természetvédelmi terület madárvilágát, s 42 fajt jegyzett le. Szabó Flóris bencés és Rékási Zoltán volt gimnazista diák hajnalmadarat (Tichodroma muraria) figyeltek meg a bazilika tornyán 1977. február 13-án, mely áprilisig tartózkodott a zuhanyozó elhagyott helyiségében. A bazilika tornyánál, annak déli fekvésű faláról pókokat szedett. Szabó Flóris karvalyt (Accipiter nisus) többször figyelt meg, amint a kora délutáni órákban a várfokról verebet rabolt. Korzenszky Richárd bencés az arborétum és környékén házi rozsdafarkúról (Phoenicurus ochruros) és széncinegéről (Parus maior) készített fotókat. Bánhegyi Miksa bencés balkáni gerle (Streptopelia decaocto) fészkét fotózta a kb. 300 m magasan fekvő Főapátsági épület tympanon amphora mögötti részén, egy méterre cellájának ablakától. A vizsgált terület Vizsgálataimat a Pannonhalmi Természetvédelmi Területen végeztem, amely magába foglalja az arborétumot, a műemlék jellegű Főapátságot, a gimnáziumot, valamint a Boldogasszony kápolna környékét. Az Országos Természetvédelmi Hivatal 1963-ban természetvédelmi területté nyilvánította Pannonhalmát, magát a halmot. Védetté nyilvánítását először a Főapátság kérte, amit aztán szaktekintélyével Jávorka Sándor akadémikus is támogatott. Geológiai viszonyok A tizenegy hektáros arborétum a 282 m magas Szent Márton-domb északkeleti lejtőjén, illetve a lejtőláb sík részén terül el. Az arborétum és a kertészet területe együtt 22 ha. A vizsgált terület mezőgazdaságilag művelt parcellákkal (szőlő, gvümölcsös, távolabb szántóföld) van körülvéve. Földrajzi koordinátái: 47° 34'N; 17° 45'E. Átmeneti terület a Középhegység magasra emelt rögvidéke és a mély fekvésű Győri-medence, s attól keletre a Duna völgye között. A Pannonhalmi-dombság a pannon tábla árkos vetődése folytán alakult ki. Alapkőzete pannóniai homok és kavics, amelyre változó vastagságú löszréteg rakódott. Éghajlati viszonyok Az évi csapadék mennyisége 560-700 mm körül mozog. Az atlantikus klímahatásra az a körülmény utal, hogy a szélsőségek itt jóval kisebbek. Az évi középhőmérséklet: 9-9,5 °C.