Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 7. (Zirc, 1988)

DR. GALAMBOS ISTVÁN: Vajda László 1890 -1986

Tudományos tevékenység 1913-ban az Eperjes melletti Sóvárra került fiatal banktisztviselő szabad idejében gyakran kirándul a Felvidék környező hegységeibe. Útjaira magéval viszi 9X12-es üveglemezekkel dolgozó fényképezőgépét. Kezdetben csak tájképeket ké szít, de olvasmányainak hatására érdeklődése a növényfotózás felé fordul. Ezt művelni azonban csak a növények ismeretében lehetséges, így a fotózás szeretete - mely életét végig kíséri - szükségszerűen vezet el a növények gyűjtéséhez, beható tanulmányozásához. Az első világháború megpróbáltatásai után 1920-ban Budapestre kerül, ahol a fotózást tovább folytatva hamarosan kapcsolatba kerül a század első felének neves botanikusaival. A Csapody Vera által rajzolt Iconographie Florae Hungaricae fényképanyagának több mint felét - 37 képet - az 0 felvételei alkotják. Vajda Ernővel közösen megindítják a Flora Photographiée Hungáriáé csonkán maradt sorozatát. A virágos növények fotózása, gyűjtése mellett egyre nagyobb figyelmet fordít a mohák tanulmányozására is.Kenyérkereső foglalkozása mellett végzett önképzésének és kutatásainak első eredményeiről a Bota nikai Szakosztály egyik 1936-os ülésén számol be. Első szűkebb értelemben vett cikke a Botanikai Közlemények 1937-es évfolyamában jelenik meg "Néhány adat Magyarország flórájához" címmel. Korai cikkeiben felhasználva néhány évtizedes növényismeretét florisztikai és rendszertani megfigyeléseit adja közre a virágos növények köréből. Mohákkal kapcsolatos első adatai 1943-ban jelennek meg. Ekkor még senki nem sejti, hogy Boros Ádám mellett azzal szorosan együttműködve - Magyarország s tágabban a Kárpát-medence moha flórájának nemzetközi hírű szakértője lesz. Ilyen irányú munkássága a második világháború befejeződése után élénkül meg. Sorban jelennek meg cikkei a Budapest környéki s kedvenc területének a Sátor-hegységnek moháiról. I952 jelentős fordulópont az időközben életkora alapján nyugdíjazott Vajda László életében. Ekkor kerül a Természettudományi Múzeum Növénytárába, ahol szerény fizetség ellenében végre kiélheti tudományos érdeklődését: a briológiai gyűjtemény fejlesztésével gondozásával bízzák meg. Osz fejjel, de nagy kedvvel lát munkához. Ennek bizonyítéka, hogy 80 tételt kitevő irodalmi munkásságának 4/5-e ezután lát napvilágot. Boros Ádámmal együtt bejárják Magyarország minden résztáját s érdekesebb eredményeiket számos cikkben adják közre. Ha tehetik felkeresik a Kárpát-medence briológiai szempontból érdekes, országhatáron túli területeit, készülve e nagy természetföldrajzi egység brioflórajának megírására. Ennek részeredménye a Boros Ádám neve alatt 1968-ban megjelent Bryo géographie und Bryoflora Ungarns, melyen Vajda László fordítóként szerepel, holott a munka teljes jogú társszerzője volt. Brioflorisztikai adatokat gőzölt Európa más részeiről is felhasználva a saját gyűjtésű, vagy más áltál gyűjtött de általa meghatározott anyagot. A jelenleg mohákkal foglalkozó szakemberek döntő többségét Laci Bácsi vezette be a mohák tudományába, így Pócs Tamást, Orbán Sándort, Rajczy Miklóst, de segítette jelen megemlékezés szerzőjét is a kezdeti nehézségek megoldásáben. Orbán Sándorral írta meç a hetvenes,évek végén azt a mohahatározót, amely betetőzte briológiai munkásságát. Boros Ádámmal közösen írta le 1960-ban a Marsupella hun^arica-t, melynek önálló faji voltát az 1980as évek elején is igyekezett alátámasztani. Brioflorisztikai munkásságának jelentőségét jelzi az a tény, hogy csaknem száz fajjal bővítette Magyarország mohaflórájának listáját. Több mint 15 000 lapból álló virágos növénygyűjteményét - mely több nagy herbáriummal ellentétben épségben vészelte át a második világháborút - a Növénytár vásárolta meg. Mohaherbáriumának 30 000 kapszulája ugyancsak itt található, de nagy mennyiséget vásárolt Tőle az Egri Tanárképző Főiskola, s a Bakonykutatás keretében adott át anyagot a Bakonyi Természettudományi Múzeumnak is. A századelő óta gyűlő, csaknem 7 000 db-t számláló, növényeket ábrázoló nega tívokat tartalmazó gyűjteményét - mint országos értéket - a TTM Növénytára vette át. Kutatóútjairól, annak eredményeiről naplót vezetett, mely számos közöletlen megfigyelését is tartalmazza. Ennek számítógépes feldolgozása folyamatban van /Rajczy Miklós ex verb./. Vajda László bakonyi kutatásai Korai munkáiban a Bakony többnyire csak irodalmi hivatkozásként szerepel. 1949től azonban számos saját bakonyi adatot közöl. Különösen a budapesti Természettudományi Múzeum Annales-eiben megjelent - többnyire Boros Ádámmal együtt írt cikkei, igy a "Für die Flora Ungarns neue und interessante Moose I-V. 1955-1970" - tűnnek ki adatgazda sálukkal. Tudományos körökben érdeklődést kelt a Frullania. inflate felfedezése a Tátikán. Boros Ádámmal közösen kialakított kutatási stratégiájuk lényege: felkeresik az irodalomban közölt ritka növények lelőhelyeit,