Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 2. (Zirc, 1983)

DR. RÉZBÁNYAI LÁSZLÓ: Kvantitatív és kvalitatív vizsgálatok az Északi-Bakony éjszakai nagylepkefaunáján, IV.

KAY, 1979), Debrecen (GYULAI—GYULAI—UHERKOVICH—VARGA, 1979). E lelőhelyek sokszín íísége is a faj vándor tevékenysége mellett szól! Parexarnis fugax TR. (72. IX. 3.): Mint szubmediterrán pontusi lejtő- és löszsztyep komponens hazánkban elsősorban a középhegységek déli oldalain került elő. Esetleg szintén az alkalmi vándorok közé sorolható. Chloridea scutosa D. & SCH. (74. VIII. 28.) : Ez előbbihez hasonló ökológiai igényű faj, mely feltehetően szintén az alkalmi vándorok közé sorolandó. Bár honossága Porva-Cseszneken is lehetséges, azonban fénycsapdával ez nem bizonyítható. Ennomos quercaria HBN. (74. VIII. 8.): Szubmediterrán molyhostölgyes faunaelem, mely hazánkban szintén a középhegységek meleg déli lejtőinek egyes pontjain él (Sümeg, Velencei hg., Mecsek, a Vértestől Szécsényig, Tornai Karszt). A Cuha-völgy oldalában valamivel távolabb, néhány helyen valóban találhatók molyhostölgyes karszt-bokorerdőfoltok. (A fajjal kapcsolatban figyelemre méltó külföldi, mégis hazai vonatkozású adat: a qurcaria-t nem régen sikerült első ízben Dél-Svájcból is kimutatnom. A faj a Garda-tó és Dél-Franciaország közötti területen addig ismeretlen volt. RÉZBÁNYAI, 1980b). További 3 faj, mely gyűjtéseim során az É-Bakonyban eddig nem került elő: Eudia pavonia JORD. (mindhárom évben IV. 30-án 1—1 $), Gatocala fraxini L. (73. IX. 29., X. 2. — még csak nem is a Hg-égős csapdával!) és Scopula flaccidaria Z. (72. VIII. 15., mely a hegység melegebb mikroklímájú pontjain inkább várható lett volna !). Ezeken kívül egy új Rebelia-ía'] is előkerült, melynek pontos meghatározása a fogott példány megviselt áílapota miatt egyelőre nem sikerült. Az említett fajok közül az irodalom szerint az É-Bakonyban már korábban ismert volt a T. sertata, A. sparsata és E. consonaria, további gyűjtéseim során (kiértékelés folyamatban) a Gerence-völgyben, Huszárokelőpusztán szintén előkerültek a P. fugax, N. nexa és Chilodes maritima. Tehát összesen 17 faj ezek szerint az É-Bakonyban csak PorvaCsesznekről ismert, ami azért távolról sem jelenti, hogy ezek előfordulása a hegység más pontjain nem valószínű! További fajok, melyek Porva-Cseszneken kívül az É-Bakonyban legfeljebb csak még egy helyen kerültek elő: Epicnaptera tremulifolia L. (74. VIII. 8. — 2 péld., VIII. 22.) Fenyőfőn is, Orgya antiqua L. (74. VIII. 2.) Fenyőfőn is, Cucullia scrophulariae D. & SCH. (74. VI. 15.) Bakonybélben is, Lithophane furcifera HUFN. (74. III. 14., 21., 22., 25.) Somhegyen is, Celaena leucostigma HBN. (74. VIII. 21.) Zircen is, Earias vernana HBN. (74. VIII. 17.) Somhegyen is, Apamea ophiogramma ESP. (72. VIII. 15., 22.) Zircen is, Chrysaspidia bractea D. & SCH. (72. VIT. 26., VIII. 2.) Akiipusztán is, Galostigia olivata D. & SCH. (74. VIII. 13.) a Száraz-Gerence-völgyben is, Galostigia didymata L. (73. VIL 3., a faj második ismert hazai lelőhelye!) a Somhegy-tetőn is, Eupithecia veratraria H.S. (72. VIII. 2.) Somhegyen is, Sterrhopteryx gozmanyi KOV. (72. VI. 13., 73. VI. 26.) Somhegyen is és Cossus cossus L. (74. VI. 17.) Ráktanyán is. Közülük faunisztikai jelentőségével kiemelkedik a C. didymata araszolólepke faj, mely hazánkban eddig tudomásom szerint csak a bakonybéli Somhegy-tetőn került elő 1973— 74-ben, ott azonban tömegesen (RÉZBÁNYAI, 1980a). Előfordulása Porva-Cseszneken arra enged következtetni, hogy a didymata a hegység területén valószínűleg sokfelé fogható és élőhelyei nem csak a magasabb térszintre korlátozódnak! Hasonlóképpen figyelemre méltó a szintén erősen montán jellegű A. bractea, C. olivata és E. veratraria itteni előfordulása. Igen hosszú azoknak a további porva-cseszneki fajoknak a sora, melyek fogási dátumjaik kíséretében itt említésre méltóak lennének (ezek fogott egyedszáma a II. g táblázatban található : Harpyia furcula CL. (V. 2—16., VII. 22.—VIII. 23.), H. bicuspis BKH. (74. V. 19., VII. 12., 31., VIII. 8.), Drynobia mektgona BKH. (VL 29.—VIII. 23.), Tethea fluctuosa HBN. (74. VII. 30.), T. duplaris L. (VI. 23., VII. 22.—VIII. 22.) Drepana lacertinaria L. (74. V. 14.), Endromis versicolora L. (III. 18.—IV. 3.), Aglia tau L. (72. IV. 15., 73. V. 3.), Eriogaster rimicola HBN. (72. X. 30., 74. X. 19.), Gastropacha quercifolia L. (VII. 18. — VIII. 3.), Malacosoma neustria L. (VI. 25.—VIII. 22.), Arctornis L-nigrum MÜLL. (VI. 6.—VII. 29.), LymantriadisparU (VII. 25.—IX. 21.), L. monachal. (72. VII. 10. — aberratív), Roeselia strigula D. & SCH. (74. VII. 11.), Ghersotis multangula D. & SCH. (74. VII. 14., 25.), Noctua interposita HBN. (74. VI. 29.—VII. 21., VIII. 19.), Diarsia brunnea D. & SCH. (VI. 12.—VII. 21.), Panolis flammea D. & SCH. (III. 25.—V. 13.), Hyssia cavernosa gozmanyi KOV. (VII. 26.—VIII. 24.), Orthosia miniosa D. & SCH. (72. IV. 14.), Mythimna pudorina D. & SCH. (74. VII. 21., 26.), Leucania obsoleta HBN. (74. VII. 28.),