Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 2. (Zirc, 1983)
DR. VERESS MÁRTON: Eltérő magasságú tönkfelszínek karsztosodásának kérdései az Északi-Bakony keleti részén
) — Ósbükkösi nyelöcsoport (3.) egy széles völgyföben sorban elhelyezkedő beroskadáscsoport, közülük az egyik számottevő méretű, hozzávezető mederrel és járattal. Löszszel borított krétakorú mészkövön képződtek, számuk 8. — A Szépalma-puszta környéki terület (4.) 4 beroskadása jurakorú kőzeten képződött, kialakulásuk eróziós vízfolyásokhoz kötött, ezek talpán, vagy ezek közelében képződtek, vízelvezető járattal rendelkeznek. •— A Tündér-major környéki (5.) beroskadások lösszel borított krétakorú mészkövön alakultak ki, tagolatlan térszínen. A beroskadások nem csoportosulnak, egymástól viszonylag távoli helyzetűek. Kisméretíí, járat nélküli képződmények, számuk 5. — A Csesznek környéki (6.) beroskadások főleg triász korú mészkövekből felépített térszínen képződtek, ahol a területet elsősorban lösz borítja. A terület bár eróziós vízfolyásokkal felszabdalt (Cuha mellékvölgyei) a mélyedések ezek közötti sík térszíneken alakultak ki. A mélyedések száma 14, zömük kisebb, járat nélküli mélyedés. -— A Dudar környéki (7.) beroskadások egyetlen, kis területen elhelyezkedő csoportot alkotnak. Kaviccsal és lösszel fedett térszínen képződtek. Számuk 7, előfordul köztük jól fejlett mederrel és járattal rendelkező beroskadás. — A Kerteskő környéki mélyedések (8.) lösszel borított krétakorú mészkövön, lejtős térszínen képződtek. A Gerence-völgy pereméhez közel, egy lapos mélyedés környékén helyezkedik el 21 beroskadás. Ezeknek többsége kicsi, fejletlen, járat nélküli mélyedés. — A Mester—Hajag beroskadásai (9.) környezetétől elkülönülő kiemelkedésen, illetve a magaslatot tagoló nagyobb lefolyástalan mélyedésekben találhatók, számszerűleg 85 (a terület részletes feldolgozása még nem fejeződött be). Krétakorú kőzeten képződtek. A mélyedések többsége kisméretű, igen fiatal, viszont elég sűrűn fordulnak elő. — A Hajag beroskadásai (6.) nagy területen szétszórva jelennek meg, vagy a hegy fennsík jellegű tagolatlan részein, vagy a térszínbe vágódó völgyek talpán. A mélyedések kisméretűek, meder nélküliek, viszont gyakran járattal rendelkeznek, számuk 6. — A Hárskúti-fennsíkon (11.) elsősorban jura és kréta korú mészkövön, lefolyástalan térszíneken, völgyoldalakban, völgytaplakon képződtek a mélyedések, melyek száma 204. A beroskadások több, egymástól elkülönülő területen csoportosulnak. (Kleinpusztai völgy, Homód-árok, Égett-hegy, stb.) A kavics- és lösztakaró változatos települése a beroskadások változatos eloszlását eredményezte. A mélyedések eltérő alakúak és méretűek. A legfejlettebbekhez kisebb medrek, árkok vezetnek. — A Lókút környéki beroskadások (3.) lösszel és kaviccsal borított kréta korú mészkövön képződtek. A beroskadások nem csoportosulnak, jelentős méretű is akad köztük, mindegyikben található vízelvezető járat. Tagolt térszínen képződtek, számuk 3. — A Tési-fennsík (13.) felszíni karsztos formakincse igen nagy területet foglal el, lényegében több kisebb csoportosulásban (Mellár, Eplény, Kistés, Lyukas-tábla, Tés község környéke stb.).E tanulmány a terület karsztosodásának még csak vázlatos ismertetésére sem törekedhet. A beroskadások elsősorban idősebb, középkori kőzeteken képződtek (triász, jura), e kőzeteken a kavicsnak még a foltjai is hiányoznak, viszont a lösz több méteres vastagságban borítja a térszínt. A nagy számú beroskadás (137) között számos jól fejlett, niedres képződmény is található. Â beroskadások jelentős része járattal is rendelkezik, illetve víznyelő barlangban folytatódik, mint példáid az Alba Kegia barlang (KÁRPÁT, 1982). A karsztos mélyedések magassági eloszlása A hegység felszínijeg kisebb-nagyobb, különböző magasságba kiemelt- tönkrögök (sasbércek) sorozata. LEÉL—ÓSSY ( 1959) az ország karsztvidékeinek csoportosításánál megkülönböztet olyan karsztvidékeket (pl. Bükk-hegység), ahol a karsztjelenségek 50—100 km 2-es nagyságú karsztfennsíkokon igen nagy gazdagságban, valamint olyan karsztvidékeket (pl. Bakony-hegység), ahol a karsztjelenségek 1—2 km 2-es nagyságú karsztos rögplatókon kisebb gazdagságban képződtek. Bár a hegységben a karsztos rögplatók nagyságára megadott érték az esetek többségében kisebbnek tűnik a valóságosnál, megállapítható, a karsztos mélyedések tönkrögök (sasbércek) vagy karsztos rögplatók felszínén alakultak ki.
