Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 1. (Zirc, 1982)

DR. TÓTH LÁSZLÓ: A Bakony hegység holyvafaunájának alapvetése II. (Coleoptera: Staphylinidae, Paederinae)

zett szerzők és a példányok lelőhelyadatai kevés támpontot nyújtanak. Úgy tűnik, hogy erősen nedvességigényes (hygrophil), növényitörmelék-lakó (phytodetriticol), mesotipikusan hőkedvelő (thermophil). Szélesen elterjedt, de mindenütt ritka. A Kárpát-medencében montán fajnak mutatkozik, a sík és dombvidéken ritka. 2. Medon dilutus (ERICHSON, 1839). — Áreája: GANGLBAUER (1895) SCHEERPELTZ (1968): Közép-Európa, Földközi-tenger vidéke, BERNHAUER et SCHUBERT (1912) : + Kanári-szigetek, SCHEERPELTZ (1933—34) : Kisázsia, Hoggarhegység adatokkal bővítette, összefoglaló képet Horion (1965) adott: Közép- és DélEurópa, izoláltan Észak-Európa déli területein, Kanári-szigetek, Észak-Afrika, Kisázsia. A Kárpát-medencéből KUTHY (1896) még nem közölte előfordulását, SZÉKESSY (1943) csak ROUBAL (1930) közölt adatát idézte Feledről. A budapesti és zirci természettudományi múzeumok gyűjteményeiben a következő lelőhelyekről találtam példányait: l/l : Vájta, 1955. V. 22. 9 db, Szu. II/l: Vértes hegység: Csákvár: 1961. III. 24. (öreg tölgyes, egyelve), EY, — Hajdúvágás, 1961. IV. 26. (rostálva), K, Szentgál: Balogszeg, 1957. V. 30. P. IV: Herkulesfürdő, 1 db (?), 1904. V. 28. D. A felsoroltakat a 4. és 7. ábra szemlélteti. E ritka mediterrán faj áreája nem tekinthető teljesen tisztázottnak. Életmódjáról nagyon keveset tudunk: növényitörmelék-lakó (phytodetriticol), de kisemlősök föld alatti építményeiben is megtalálták (pholeophil, subterrán), mesotipikus melegkedvelő (thermophil). Bakonyi előfordulása érdekes és egyben szép példája a mediterrán fajok középhegységi felhatolásának. 3. Domene scabricollis (ERICHSON, 1840). — Áreája GANGLBAUER (1895). REITTER (1909), BERNHAUER et SCHUBERT (1912): Keleti-Alpok, Németország, WINKLER (1925), LOHSE (1964): Közép-Európa, SCHEERPELTZ (1933—34 és 1968): Közép-Európa, Észak-Balkán, Horion (1965) kissé részletesebben: Németország, Ausztria, Schweiz, Észak-Olaszország, Szudéták, Beszkidek, Kárpátok, a Balkán félsziget északi területei: Horvátország. A Kárpát-medencéből KUTHY (1896) Hermánd, Kis-Kriván, Turcsek, Koritnycza, Tátrafüred, Javorina, Capella, Ostravica, Vagan, Crni Dabor; tehát összesen 10 lelőhelyét közölte. SZÉKESSY (1943) 15 további előfordulását (összesen 25) ismertette, amelyek között szerepelt Kőszeg — mint határainkon belül az első adat. Magam a Budapesti Természettudományi Múzeum gyűjteményében a következő példányokat találtam: II//1: Zirc, L. III/1: Barlangliget, 1912. VI. 12. Cs, Fenyőháza: Gombás,'1908. VII. 7. — 1910. VII. 28. Gu, Körmöcbánya, 1933, 4 db, Du, Szklenófürdő, Du, Tátra, 1890. VIII. 8. B, F, Turcsek (Turócz megye), 1894. VI. 20. B, Vasberzence, 1932. V. 12. 5 db, Du. III/3: Forna, Bo. V/l: Czák: Borka-kút, 1939. VII. 29. 2 db, V, Kőszegi-hegység, 1936. V. 20—22. E. I. Z. — Alsóerdő, 1939. VIII. 13. V, Velem: Hosszú-völgy, 1941. VIII. 19. 6 db, V. VI/2: Ludbreg, 2 db, A. VI/3: Capella, 1889. VI. B, Fuzine, B, Wi, Möns Risnjak, Mi, Lökve, 1916. V. 21. 2 db. St, Pakrac, 2 db, A, Plitvica (F. Tax) 2 db, Ostri Medvedjak, Mi, Ostri Vrh, 1889. VI. 18. B, Stirovaca, Pd, Sveto Brdo, 1893. VII. 2 db, B, Visevci (Karst), VI. 21. 2 db, Vaganski Vrh, 2 db, 1893 VIII. B, Velebit: Crni Dabor, 1893. VIII. B, Zágráb, 3 db, St + „Croatia" Rt, — 1908. VI. 4 db, Kf. VII: Jelenje, 4 db, Mi. Az adatokat a 4. és 6. ábra szemlélteti. Valamennyi idézett szerző álláspontja megegyezik, hogy a faj montán, szubalpin. A síkságról gyakorlatilag hiányzik, 2—300 m-től 2400 m magasságig találták. A talajszinten, növényi törmelék moha alatt él (humicol, phytodetriticol), erősen nedvességigényes (hygrophil), csak zárt erdőállományokból került elő (sztenők-szilvicol) faj. A térképen is szemléltetett, 31 Kárpát-medencei lelőhely közül most már 4 országhatárainkon belül ismert, zirci adata nemcsak a Bakony egy újabb, ritka montánalpesi faját jelzi, hanem egyszersmind azt a pontot is, ahová eddigi ismereteink szerint a Kárpátok, Alpok koszorúját elhagyva képes volt a középhegységbe lehúzódni. 4. Lathrobium spadiceum ERICHSON — var. balcanicum BERNHAUER, 1899. — A ritka mediterrán faj hazánkban még ritkább változatát SZÉKESSY (1943) részletesen ismertette. Újabb előfordulásáról azóta sem tudunk, faunaterületünkről mindössze: Budapest: Törökvész, 1940. V. 22. Cs, Tihany. 1941. V. 15. K, Sz, lelőhelyű példányaink vannak. A mediterrán elemek felhatolásának szép példája a Bakony hegységben. 4. és 7. ábra.