Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Nyolczadik fejezet: Babonák
420 A Baiaton-melléki lakosság néprajza. után kell vetni, kaszálni és csépelni. Ha pók mászik az emberen, délelőtt szerencsétlenséget, délután szerencsét jelent. Ha az ember a ruháján kispéterkét (hét- pöttyű böde) talál, hirt kap. A nünükét ne bántsd, mert az az Isten tehénkéje. A növényekhez fűződő babonákat kezdjük az általánosakkal. Virághéten nem jó veteményezni, mert csak virágzik, de nem terem. Ha a nőnek havi baja van, ne másszon gyümölcsfára, mert ez elszárad, ne nyúljon eczethez, mert az meg- virágosodik, ne gyomláljon buzát, mert az megüszögösödik. A gyümölcsfából különben az istállóban jászolt felállítani, saroglyát, duczot, szóval bármi egyéb istállófelszerelést csinálni nem szabad, mert a barom rosszul tenyészik, sőt pusztul. Ha az, a ki a palántát elrakta, meghal, újat kell helyibe vetni, mert a mag nem kél ki; hogy pedig a palántát a bolha meg ne egye, karót ütnek közibe s annak a hegyire disznóganét tűznek. A fűzfának különösen a barkája fontos. Virágvasárnap a katholikusok mind barkát szenteltetnek, mikor is a vesszőt körülkötik mindenféle szalagokkal. Ha aztán a dagadt részt az ilyen szalaggal lekötik, az meggyógyul. Ha a templomból haza- menve a gazda a barkából egy-egy szemet kenyérdarabkába nyomva a marhával elnyelet, nem árthat neki a verés. Ha nyáron égiháború van, hogy a házat a menykő ne érje, a szentelt barkából dobnak egy darabot a tűzbe. Ha a tűz morog, pör lesz a háznál, a gazdasszony ilyenkor szentelt barkát dob a tűzbe s megmarad a házi béke. Sárgaság ellen a sárga fűzvessző kifőzött levivel gőzölik és itatják a beteget; az éjjel sokat rívó gyereket is friss ültetésű fűzfa hajtásának kifőzött levivel gőzölik meg. — A nyirfa a boszorkány ellen jó; Szentgyörgynapján virradóra hajnalban a pásztor sorra járja a házakat s a gazdák ablakába, a házüstökbe, az istálló, disznóól és tikház ajtaja fölé nyirfaágat tűz be, hogy a boszorkány elkerülje a házat és ne árthasson se marhának, se embernek. — Hogy a lúdvércztől megszabaduljanak, hársfát szoktak égetni. — Az istenátkozta tüskére vonatkozólag utalunk arra, a mit róla a holdfoltoknál, a sárgaság gyógyításánál és a szarvasmarha üzekedésénél mondottunk. — A szőllöről már elmondtuk, hogy holdúján nem szabad metszeni. — A többi fás és bokros növények közül a fenyőnek a magját gyűjtik, mert az vizi betegségre jó; ismerik és tartják a czédrusfát (Thuja) és leandert, mert ezek levét isszák gyermekelhajtásra; a fehérvirágii gilicz etil s kével pedig a szemmegverésnél ismerkedtünk meg. Hogy a buza üszögös ne legyen, a vető ember a vetés napját megelőző éjszakán ne háljon a feleségével, a vetés napjára mossa meg a lábát, tiszta fehérneműt vegyen fel s a magot új-mosott abroszból vesse; a vetésre szánt magot Kisasszonynapján hajnalban tegye ki a harmatra, de még napkelte előtt vegye be; a buzát gyomlálni pedig a fehér nép csak akkor menjen, ha nincsen havi baja. Hogy pedig a buzát aratás tájban a madarak ki ne fürödjék, a vető ember vegyen három szem buzát a nyelve alá s míg a vetés tart, bárki szólítsa is meg, egy szót se szóljon, hanem a hol a vetést elvégezte, a három szem buzát ott köpje ki s akkor «a szomszéd táblájába seregszámra mennek a madarak, ebbe csak egy sem száll le». Hasonlóképen a köles vetésekor is így kell eljárni s akkor a madarak a kölest nem eszik meg. — A bükkönyt új hold pénteken vetik. — Ha a lóherét vetik, a vető aznap nem eszik sem tojást, sem tejes ételt; a kosz ellen a halottas lepedőt húzogatják rajta végig. — A káposztát pénteken kell rakni s ültetésekor az asszony is üljön a földre, hogy a káposzta feje jó nagy legyen; a rozsda ellen szintén a
