Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Előszó
A B a la t on-me Hé ki lakosság néprajza. V tanulmányok alapján bemutatott tervezetet elfogadta s így munkámat megkezdhettem. Első feladatom volt a felveendő terület földrajzi meghatározása vagyis annak megállapítása, mely községek tartoznak a Balaton mellékéhez. Erdélyben, Kalotaszegen és Aranyosszéken, a terület megállapítása köny- nyebb volt, az említett területek az oláhság közé beékelt magyar nyelvszigetek is voltak, a falvak egy részét közös történelmi fejlődés forrasztotta össze. Ezekkel szemben a Balaton-mellék a köztudatban meglehetős bizonytalan kiterjedésű; három vármegyéhez is tartozik, történelmi múlt össze nem kapcsolja részeit; nyelve csakúgy magyar, mint a környezeté; természetes földrajzi határokkal sem vonható körül. Kutatásaim területét, tekintve megbízatásomat és azon földrajzi korlátokat, melyeket a Balaton- Bizottság pontosan körülírt programmja von, úgy állapítottam meg, hogy feldolgozandó mindazon községek néprajza, a melyek a Balaton víztükrében osztozkodnak, mert az kétségtelen, hogy ezeket a községeket földrajzilag a Balaton tulajdona, néprajzilag egy közös foglalkozás, a halászat, határozottan jellemzik. Ez tehát a Balatont körülzáró falvak legelső és teljesen zárt gyűrűje, a melyen túl a falvaknak sem Balatonuk, sem halászatuk nincs, s a melynek 50 községében 55.000 főnyi ma tiszta magyar lakosság él. Megállapítván területemet, az anyaggyűjtést még 1893-ban megkezdtem, majd folytattam — és pedig . ezúttal már a M. N. Múzeum anyagi segítségével, majd végül kizárólag a Balaton-Bizottság költségén az 1894. és az 1895. években is. Az 1896. évben az ezredéves országos kiállítás foglalt el néprajzi csoportjainak szervezésével, de azért ezen év sem maradt meddő a Balaton-mellék néprajzi megismerése tekintetében. A kiállítás érdekében ugyanis Somogymegye belsejét (Csököly vidékét), Zalában a Göcsejt, Veszprémben a Bakony sváb falvait kellett tanulmányoznom; az itt gyűjtött bőséges anyagból tanultam meg aztán, hogy azok a különböző alakok (p. o. az építkezés terén), melyeket a Balaton mellékén észleltem, különböző fejlődési sorozatoknak egyes tagjai s így nem ethnikus értékűek, hanem chronologiai eredetűek, a mit aztán a Balaton mellékén sokkal később ily szempontból megújított kutatás a tárgyi néprajz egyéb terein is igazolt. Épen ezen utazások alkalmából láttam azt, hogy területem fenti meghatározása néprajzilag mennyire nem természetes, sőt erőszakos, ismételten elfogott a vágy, hogy a Balaton első falugyürűjét egy másodikkal, egy harmadikkal bővítsem ki; ámde már csak a második gyűrű is mintegy 70 faluval, 100 000 lakossal s három nemzetiséggel szaporította volna dolgomat s be kellett látnom, hogy minden kísérlet e téren csak eredeti tervezetem kidolgozásának alapos
