Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Előszó
IV A Bal aton-me 1 Jéki lakosság néprajza. Ottó «a magyar halászat könyvé»-ben 1887-ben a balatoni halászatnak csak legkiválóbb jelenségeit dolgozta fel, úgy a mint az az egész magyar halászatról adott keretben tért foglalhat; Csáky Elek 1895 és 1897-ben az «Ethnographiá»-ban ugyan közöl egy czikket «Somogymegye lengyeltóti járásának néprajzi viszonyai»-ról, de az is csupa töredékes s főleg a lakodalomra vonatkozó adatból áll ; s ezzel aztán ki is merítettük azok jegyzékét, kik a Balaton néprajzának egyik vagy másik részével valamelyest foglalkoztak. Újabban egyes balatonparti községekről is jelentek meg kisebb monographiák, mint jALSOVies-é Tihanyról, THURY-é Zánkáról (1886), BONTZ-é Keszthelyről (1896), de ezek főként egyháztörténeti tartalmúak s a nép megismeréséhez csak egy-két adatot szolgáltatnak. Egyes országos monographiákban és statisztikai munkálatokban, így Acsády I., Beudant K., Csanády G., Csánky D., Csányi, Fényes E., Hanusz I., Keleti K., Korabinszky, Nagy L., Molnár I., Ortvay T., Parragh G., Plosz P., Vályi B. stb. könyveiben szintén foglaltatnak ugyan szétszórtan igen különböző nemű adatok a Balaton- mellék népéről, de ezeket soha senki össze nem foglalta s való értéküket, jelentőségüket meg nem világította. Hogy az irodalom mily kevés anyagot tartalmazott, legjobban kitűnt az «Osztrák-Magyar-Monarchia írásban és Képben» czimű vállalatnál, melynek minden anyagi és szellemi erő rendelkezésére állott s mégis dunántúli kötetében a Balatonról külön czikket adván, annak népéről egyebet, mint halászatát felemlíteni nem tud, valamint hogy Zala, Veszprém és Somogy megyék ismertetésénél sem foglalkozik a Balatonmellék népével. A Balaton melléke néprajzi szempontból csaknem teljesen terra incognita volt s épen ezért nem térhetett ki a Balaton-Bizottság sem az elől, hogy a néprajzot tanulmányainak keretébe felvegye. A bizottság elé terjesztett tervezetem pontosan megszabta feladatomat. A Balatonmellék lakosságának néprajzát óhajtottam összeállítani, még pedig teljesen ugyanazon beosztással és módszerrel, a melylyel 1892-ben «Kalotaszeg magyar népe» és 1893-ban «Torda, Aranyosszék, Toroczkó magyar (székely) népe» czimű néprajzi tanulmányaimat írtam meg. A beosztást tekintve tehát az anyaggyűjtést ki kellett terjesztenem a határelnevezésekre, a népesség elemeire, a lakóházra, ruházatra, táplálkozásra, a foglalkozásokra, a lakodalmi-, keresztelési- és temetkezési szokásokra, a babonákra és a nép anthropologiájára. A mi a módszert illeti, e fejezetekhez az anyag falunkint volt felgyűjtendő, mint azt idézett tanulmányaimnál is tettem, majd az egyes falvak monográfiájának anyagát kellett egy egységes képpé összefoglalnom, mely így a Balatonmellék lakosságának néprajzával ismertet meg. A bizottság ezt az idézett
