Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Ötödik fejezet: Mezőgazdaság
248 A Balaton-melléki lakosság néprajza. a fosztás; a kukoricza egy részét fonyásba, más részét padlásra teszik s mikor megszáradt, lekopozzák kézzel vagy lezsurmolják székhez. A kukoriczának a Balaton mellett a sárga, fehér, vörös, aprószemű és öregszemű változatait, továbbá a csikófogas és Jeruzsálem-alakokat vetik. A gabonát lisztté a malmokban őrlik : ma már a gőzmalom mind jobban kiszorítja a vizi malmokat, melyek a folyókon, patakokon működtek s itt-ott működnek máig is. Szélmalom a Balaton ötven falujában egy sincs; a Balaton tágabb értelemben vett környékén is csak egy áll még Monoszlón —hírmondónak. Volt a Balaton mellékén több tiprómalom is, azok is mind elpusztultak; én magam az utolsót még láttam Balatonfő-Kajáron, mely a bíróé volt, helybeliek készítették s így pontos helyi nomenclaturáját még összeszedhettem, a mi annál érdekesebb, mert ma már ennek a helyén is gőzmalom áll. A tiprómalomnak két része, két helyisége van; egyik a tipró, a kola mozgás, másik a malom, a hol az őrlés létesül. A tipróhelyiség nagy köralakú terem, alacsony falait a duczgerendák tartják, ezeket fent a koszoriigerendák kötik össze körben, a koszorúgerendákra dűlnek a szarufák, melyek fent a csúcsban futnak össze, s melyek összetartását és erősségét biztosítják a szarufák szarkalábjai. A szarufák közé van beékelve a kötésfák négyzete s ennek, minthogy ez tartja a főgerendát, természetesen igen erősnek kell lennie. Hasonló négyzet van alul is a földbe rögzítve s ezeket felső és alsó gerendafészeknek nevezik. A két fészek középső kötésgerendájába illik bele a három öl hosszú főgerenda a végében levő lapiczkavassal. Ennek a gerendőnek a közepén van a tiprópadló ferde nívóban, vagyis egyik fele a vízszintes nivó felett, másik fele az alatt áll. A padlót a padlógerendák tartják, melyek a főgerendőből sugarasan indulnak ki; a padlógerendák végét a körív vonalán a ktréktalpfák kötik össze s e talpfák alsó felén vannak a fogak. E fogak hajtják a fürszaczkereket, mely a kis gerendán fekszik szintén külső és belső fészekkel. Ez a mozgató rész, melyben a mozgás így történik: a lovakat felhajtják a tiprópadlóra, azok mindig fölfelé (hegynek) törekszenek s így egy helyt lépdelnek, mert a tipró- padlót magok alól kitolják ép az ellenkező irányban, mint a melyben ők állnak és lépnek. A tiprópadló mozgásával, a fogak közvetítésével, megindul a kis gerendő is, mely átnyúlik a malom helyiségébe. A malom helyiségében az egész belső szerkezetet a medvetalpra helyezett kőpad, vagyis kőtartó pad tartja ; ennek négy lába van, ezeket összeköti elől a felső és alsó sámol, oldalt fent a vánkos. A lábakon keresztül megy a régöl ; a két régöl közt van a vashíd (fából !). A kis gerendőnek a malom helyiségébe eső részén van a nagy kerék, mely szintén fogas; a sámol és a vashíd közé van betokozva a szálvas nevű tengelylyel biró fogas korong, melyet a fogaiba illeszkedő nagy kerék forgat; a korong felett van a balancz, azután az alsó és felső kő, majd a garat, melyeket együtt bádog kéreg vesz körül. A kőpad mellett van a kőemelő daru; a többi fölszerelés a kőpadpadlóból és a lisztes ládából áll. Egy ilyen malom 1 mmázsa kukoriczát 1 óra alatt puhára őröl, tehát ugyan oly munkát végez, mint a vízimalom. III. Kertművelés. A föld értékesítésének módját tekintve a szántóföldhöz számíthatjuk a kertművelést is, mely alatt nem a belsőségek virágos és kisebb konyhakertjei, hanem
