A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
4. szakasz. A Balaton és vidéke a történeti korban. 1. rész: A Balaton a történeti korban / Makay Béla - II. rész. A magyarok - III. fejezet. A Balaton a XVI. század térképein
A Balaton a XVI. század térképein. 179 Ugyancsak ilyen adatok állanak rendelkezésünkre a Rákóczi-korból. Nevezetesen pedig egy 1706-ik évben kelt felirat, melyet Turnai Ányos tihanyi benczés Egerben Rákóczinak prezentált, s melyben Rákóczitól a katonái által a kolostoron s annak jogain elkövetett sérelmek orvoslását kérelmezi, - Tihanyt következetesen „insula“- sziget névvel illeti.1 Nagy hibája a térképnek a Dunántúlról adott hiányos vízrajza; a Rabnit3 (Rábcza), Rab (Rába) és 5arvvit3 (Sárvíz) folyókon és a 3eröabel (Szerdahely)-nél a Sárvízbe ömlő névtelen folyón kívül — mely valószínűleg a Simontornyánál (Simótornia) Sárvízzel egyesülő Kapos akar lenni — egyéb folyóvizet egész Dunántúlról nem közöl. így kimaradt a reánk nézve érdekes Zala folyó is. De meg is látszik a térkép topográfiáján ez a hiány ; mert hiányozván a folyó, a fő tájékoztató vonal, a szerző nem tudta kellőképen elhelyezni a partjain és vidékén fekvő várakat, melyeknek megemlítése történelmi szempontból igen érdekes ugyan, de hadászati tekintetben a térkép e hibája miatt teljesen megbízhatatlan. Pedig ha figyelemmel szemléljük a térképet és bírálgatjuk történelmi adatait, az a gondolatunk támad, hogy a szerző és kiadó a számos várrajz közlésével hadi czéloknak akart szolgálatot tenni. A helyes utat azonban annyira elhibázta, hogy az össze-vissza dobált várak közül alig egy-kettő van a maga helyén. Pl. legfeltűnőbben látjuk ezt Zalavárnál (3alauar), mely a térkép szerint a hibás számozás következtében felcserélődött Bikawar vagy Bekawar, más néven Szt.-Györgyvárral. Nem valószínű ugyanis, hogy a térkép Bikawarában a pacsai járásban fekvő Kerecsen melletti Békavár nevű magas dombot kell keresni. Ezzel szemben viszont a hegyen épült Veszprémvár (Vefperinium) lapályra van rajzolva. Legérdekesebb és valóban megbecsülhetetlen a térkép azért, hogy a tó partvidékén néhány oly erősségről tesz említést, amelyeknek a jelenben már neve is ismeretlen. így pl. a többek közt Suuk, Rojins. A balatonmelléki többi várak, parochiák és helységek a következők : Vejperinium lapályon, Ber (Vörösberény), Vajon (Nagyvázsony), Beieck3 (Hegyesd), C3obanci (Csobáncz), 3egliget (Szigliget), Taöika (Tátika), 3alauar (Zalavár), Re3Í (Rezi), Bikawar (másként Bekawar vagy Zenthgervvara, most Szentgyörgyvár), 5. 6erarö (Szt.-Grót), Vig let (Véged), bemenő, Cgervar, Kaparnak (Kapornak), Dagbak (Nagybak), Biöwig (Hídvég puszta), S. piajius (Szt. Balázs), 3akati (Szakácsi), Somoguar (Somogyvár), Teus (Diós), Tarö, Csepel (Csepely), Keresbek (Kőröshegy), 3antes (Szántód), Sot3 (Siófok) névtelen helység a tó északi végében (Enying ?), Keneje, Cepjin (Lepsény), Georg (Mező Szt.-György ?), (T)onia (Máma). Számos kiváló helységet és dunántúli végvárat kifeledett a szerző ; hogy többet ne említsek : Szécsisziget, Szemenye, Egerszeg, Keszthely, Pölöske, Kiskomárom, stb. abban az időben mind oly erősségek és végvárak, amelyekről a többek közt a királyi dekrétumok többször megemlékeznek. S hol maradt a térképről a csaknem bevehetetlen Kanizsa ? Neve legalább sehol nem található. Nagybak, Szt.-Balázs, Segesd és Berzencze (Bert3eut3e), Bu3aj3eget (ma a Hahóihoz tartozó Sárkányszigeti puszta), és Demti (Németi) között találunk ugyan három erősséget, de név nélkül. Nem lehetetlen, hogy e három névtelen várban Kiskomárom, Nagykanizsa és Csurgó rejtőzik, ha mindjárt helyrajzi fekvésük a valóságtól nagy mértékben eltérő. 1 Bátorfi Lajos : Adatok Zala megye történetéhez. III. köt. VI. fűz. 12*
