A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)

1. szakasz. Ős- és ókori nyomok Veszprém körül / Rhé Gyula - Római emlékek - 3. Veszprém környékének római úthálózata

Os- és ókovi nyomok Veszprém köriil. 29 völgymenet irányát követve Székesfehérvár felé tartott. Hogy a hozzánk közeleső időben Székesfehérvár felé közlekedő út volt, máig is fenmaradt neve (Fehérvári út) jelzi. Hogy milyenek voltak ezek az utak, arról az itt említett útrom ad felvilágo­sítást. Az úttest közepét 3—4 méter szélesen betonréteg fedte, a melyen külön kő­burkolásnak nyoma nincs, a mit a kövezésre alkalmas kőzetek hiánya okozott, de az is, hogy a betonszerűen készített burkolat szilárdság dolgában még ma is a leg­jobb terméskővel vetekedik. A nagyobb emelkedést lehetőség szerint kerülték, de egy rövidebb ereszkedő miatt nem tartották érdemesnek nagyobb kerülőt tenni. A közeli római leleteket a tótvázsonyi római sírok, a csepel-pusztai ezüst éremleletek, melyek között külön említést egy szép REGAL1ANUS ezüst érem érdemel1 s a Herend körül gyakorta felbukkanó, IV. századból származó bronz­érmek egészítik ki. A negyedik századvégi gót betörés s az ezt követő s egymást felváltó népek sora a római kultúrát megsemmisíti. Az emlékek elpusztulása azonban nem rögtönös, mint ahogy sokan első tekintetre minden ily telepet tűzvésztől elpusztítottnak tar­tanak. Ha így történt volna, a falak között volt tárgyaknak a romhalmaz alá kerülve napjainkig meg kellett volna eredeti helyükön maradniok. A pogánytelki ásatásnál a talajnak rétegenkénti felszedése alkalmával egymás felett találjuk a nomád népek kerek tüzelő helyeit, a tűzhelyek mellett nehány hamu közé keveredett eszközüket. A falak még sokáig fennállottak, csak lakóik változtak, akik az épület faalkatrészeit lefeszegetve, eltüzelték lakmározásuk maradékát, a széthasogatott állati csontot a sarkokba dobálták. Az ajtóvasalás, ládapántok és zárak részei eredeti helyükről a tűzhelyek hamujába kerültek. S ha e nomád népek gyermekei voltak azok, akik kedvteléssel zúzták és szórták szét a kezük ügyébe került edényt és üveget, mint ahogy a szántó-vető még ma sem állja meg, hogy az eke kifordította edényt fel ne rúgja, úgy az újabb kultúra volt az, ami e rombolást teljesen befejezte, midőn a falak anyagát széthordta, hogy kő kövön ne maradjon. Befejezésül meg kell emlékeznem a veszprémi káptalanról, mint arról a tes­tületről, mely a múzeum eszméjétől áthatva, a kutatás anyagát kézre adta, sőt az ásatások költségeit fedezte, ezzel lehetővé téve, hogy a magyar archaeologiai kuta­tás terén — ha még olyan kis lépéssel is, — de előre haladhassunk. Nem hagyhatom szó nélkül Schreiner János kápt. jószágigazgató úr, továbbá Patzl Jenő erdőmester úr és Pöschl Béla káptalani intéző úr szíves közreműködését sem, akik a tárgy iránti érdeklődésükkel s szeretetükkel nem egy ízben könnyí­tették munkálkodásunkat. Fogadja végül hálás köszönetemet Laczkó Dezső múzeumi igazgató úr, aki a kutatásoknál kedves munkatársam volt. 1 Ismertette Gohl Ödön a Numizmatikai Közlöny 1904. évi 2. füzetében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom