A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
1. szakasz. Ős- és ókori nyomok Veszprém körül / Rhé Gyula - Római emlékek - 3. Veszprém környékének római úthálózata
Os- és ókovi nyomok Veszprém köriil. 29 völgymenet irányát követve Székesfehérvár felé tartott. Hogy a hozzánk közeleső időben Székesfehérvár felé közlekedő út volt, máig is fenmaradt neve (Fehérvári út) jelzi. Hogy milyenek voltak ezek az utak, arról az itt említett útrom ad felvilágosítást. Az úttest közepét 3—4 méter szélesen betonréteg fedte, a melyen külön kőburkolásnak nyoma nincs, a mit a kövezésre alkalmas kőzetek hiánya okozott, de az is, hogy a betonszerűen készített burkolat szilárdság dolgában még ma is a legjobb terméskővel vetekedik. A nagyobb emelkedést lehetőség szerint kerülték, de egy rövidebb ereszkedő miatt nem tartották érdemesnek nagyobb kerülőt tenni. A közeli római leleteket a tótvázsonyi római sírok, a csepel-pusztai ezüst éremleletek, melyek között külön említést egy szép REGAL1ANUS ezüst érem érdemel1 s a Herend körül gyakorta felbukkanó, IV. századból származó bronzérmek egészítik ki. A negyedik századvégi gót betörés s az ezt követő s egymást felváltó népek sora a római kultúrát megsemmisíti. Az emlékek elpusztulása azonban nem rögtönös, mint ahogy sokan első tekintetre minden ily telepet tűzvésztől elpusztítottnak tartanak. Ha így történt volna, a falak között volt tárgyaknak a romhalmaz alá kerülve napjainkig meg kellett volna eredeti helyükön maradniok. A pogánytelki ásatásnál a talajnak rétegenkénti felszedése alkalmával egymás felett találjuk a nomád népek kerek tüzelő helyeit, a tűzhelyek mellett nehány hamu közé keveredett eszközüket. A falak még sokáig fennállottak, csak lakóik változtak, akik az épület faalkatrészeit lefeszegetve, eltüzelték lakmározásuk maradékát, a széthasogatott állati csontot a sarkokba dobálták. Az ajtóvasalás, ládapántok és zárak részei eredeti helyükről a tűzhelyek hamujába kerültek. S ha e nomád népek gyermekei voltak azok, akik kedvteléssel zúzták és szórták szét a kezük ügyébe került edényt és üveget, mint ahogy a szántó-vető még ma sem állja meg, hogy az eke kifordította edényt fel ne rúgja, úgy az újabb kultúra volt az, ami e rombolást teljesen befejezte, midőn a falak anyagát széthordta, hogy kő kövön ne maradjon. Befejezésül meg kell emlékeznem a veszprémi káptalanról, mint arról a testületről, mely a múzeum eszméjétől áthatva, a kutatás anyagát kézre adta, sőt az ásatások költségeit fedezte, ezzel lehetővé téve, hogy a magyar archaeologiai kutatás terén — ha még olyan kis lépéssel is, — de előre haladhassunk. Nem hagyhatom szó nélkül Schreiner János kápt. jószágigazgató úr, továbbá Patzl Jenő erdőmester úr és Pöschl Béla káptalani intéző úr szíves közreműködését sem, akik a tárgy iránti érdeklődésükkel s szeretetükkel nem egy ízben könnyítették munkálkodásunkat. Fogadja végül hálás köszönetemet Laczkó Dezső múzeumi igazgató úr, aki a kutatásoknál kedves munkatársam volt. 1 Ismertette Gohl Ödön a Numizmatikai Közlöny 1904. évi 2. füzetében.
