A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
4. szakasz. A Balaton és vidéke a történeti korban. 1. rész: A Balaton a történeti korban / Makay Béla - II. rész. A magyarok - I. fejezet. Vezérek és királyok kora a mohácsi vészig
152 A Balaton és vidéke a történeti korban. Csehországi hadjárata közben 1469-ben vette a hirt Mátyás, hogy az ország déli határait a törökök támadása veszélyezteti, sőt hogy Szlavóniát már dúlják a török csapatok. Ez az esemény Ernusth kincstartósága idejében történt, ki — miután pénz és ismét csak pénz kellett a védelmi eszközökről való gondoskodásban — nem is igen válogathatott a pénzszerzés módjai között. A törökök ellen való védekezés az ország épsége szempontjából mind égetőbb szükséggé vált; különösen pedig, amikor 1477-ben III. Frigyessel háborúskodott és Szlavónia nemessége az országot pusztító török hordák ellen segélyért fordult a Korneuburgban időző Mátyáshoz, a király erélyesebben kezdett gondoskodni a védelemről. Meghagyta Laki Thúz János és Egervári László bánoknak, hogy ország- gyűlést hívjanak össze, melyen a hadviselés és védelemre szükséges költségek és haderő beszerzéséről gondoskodjanak.1 Az országgyűlés azonban nem valami nagy eredménnyel végezhetett, mert 1479-ben Boszniából Tótországon keresztül Zalába és Vas megjmbe tör a török, nagy harácsot szed és ezután 20,000 fogollyal az országból elvonul.* 1 2 Pedig a jutalmazott és Mátyás előtt kedves főuraknak fentebb írt névsora mintha arról tanúskodnék, hogy a Dunántúl számos birtokos nagy ura közvetlenül érdekelve volt a török támadások miatt. Ám nem egyszer adódott már annak szomorú példája, hogy a háborús időkben, a védelmi harcz helyett, maguk a leghatalmasabb főurak térnek a zsákmányolás és hatalmaskodás útjára. Történhetett volna-e ez Mátyás alatt is másként, ki oly sokszor volt maga is elfoglalva az ország határain túl viselt háborúkkal. Már maga az a díszes jelző, mellyel az utókor Mátyás nevét ékesítette, eléggé beigazolja azt, hogy számtalan igazságtalanság közepette kellett a királynak igazságot szolgáltatnia. Megszámlálhatatlan alkalom nyílt arra, hogy a hatalmaskodók ellen és a panaszosok iránt „igazságos“ legyen. Jellemző a korra, hogy Mátyás uralkodása kezdetén leggyakrabban a nép és vidék védelmére kirendelt várnagyok hatalmaskodnak, kik ellen azonban a király el nem mulasztotta a legerélyesebb rendszabályok alkalmazását. 1458-ban a veszprémvölgyi apáczák emelik fel panaszukat a királyhoz a vezérei és katonái által birtokaikon okozott károk miatt;3 1459 febr. 25-iki levelében4 pedig a király ad ki szigorú parancsot Charnawodai Domokos és Maróthi János veszprémi várnagyoknak, hogy Ferencz örsi préposttól, Benedek örsi plébánostól, a káplántól és az odavaló jobbágyoktól elrablóit javakat visszaszolgáltassák. A közbiztonság védőinek hatalmaskodásai mellé méltóképen sorozható az a hatalmaskodás is, melyet nehány évvel utóbb egyházi személyek egymáson elkövettek. László tihanyi apát és a konvent voltak a hatalmaskodók, kik a veszprémi káptalan nagyberényi birtokán garázdálkodtak szolgáikkal, elhajtván a jobbágyok összes marháit, amiért is nevezetteket Mátyás 1460-ban a székesfehérvári káptalan által vizsgálatra idézteti.5 nyilatkozatára. Mégis gf. Szentgyörgyi Péter oiszágbiró érdekes indokolású 1506. évi marasztaló ítélete úgy szól, hogy a tartozás Ernusth János birtokaiból elégittessék ki. (Budai kápt. lvt. II. 1. 19. — Tört. Tár. XII. 38. 1. 65.) 1 Kovachich : Vest. comit. 397. 1. 2 Katona: Hist. erit. 16. 223. 1. 3 Hevenesi M. SS. LXXIX. p. 390. 4 H. O. II. 347—348. 11. 5 H. O. IV. 398-401. 11.
