Sziklay János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 5. rész: A Balaton bibliografiája (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1904)

I. Önálló ismertető művek

.4 Balaton bibliográfiája,. 1 ' JÓKAI MÓR: Magyarhon szépségei. Budapest, 1862. Harmadik kiadása 1882. Elsó' fejezete A magyar Tempevölgy a Balaton vidékének regényes leírása. Mint költő az ország összes vidékei között a Balaton-vidéknek nyújtja az elsőséget. KANYA PÁL: Népszerű földrajzi oktatás. Pest, 1847. (XVI-(-632 1.) 3 kőnyomatos táblával. A Balatont Zala vármegye leírásában (55. 1.) említi a tómenti helységek ismertetésével. A tavak közt (97. 1.) keveset mond róla, csak azt, hogy vidéke regényes, területe 129,738 hold; a Zala folyó és 31 patak ömlik bele és a Siót a rómaiak ásták lecsapolására. KELETI KÁROLY: Magyarország szőlészeti statisztikája. 1860—1873. Budapest, Orsz. m. kir. statisztikai hivatal (1876). Két színezett térképpel. Foglalkozik a balatonvidéki bortermelés eredményeivel is. Az egész vidéket balatonmelléki borvidéknek nevezi, melyet később a hivatalos elnevezések sorozatába is átvettek. KIRCHHOFF ALFRED : Länderkunde von Europa. Wien u. Prag: F. Tempsky, Leipzig: G. Freytag, 1889. Első kötet. Ausztria-Magyarország: ALEXANDER SUP AN. 224. 1. Az északkeleti irányban az egykori vízterület maradványa, a monarchia legnagyobb tava, a körülbelül 700 ÓJ kilométernyi Balaton; mélysége azonban csak 5—11 m. A Balaton éjszaknyugoti partján (225. 1.) emelkedik a Bakony-erdő, melynek rétegei petrografiailag és paleontologiailag alpesi jelleget mutatnak . . . . A Balaton egyik sík öbléből közvetlenül, meredeken és elszigetelten kilencz bazaltkúp emelkedik, melyek egyike, a Badacsony, a Balaton fölött 332, tehát a tenger fölött 438 méterre magasodik ki. A Balatonvidék bortermelését (242. 1.) a filloxera fenyegeti, de erélyes védekezéssel megmenthető. KITAIBEL, PAULUS : Hydrographica Hungáriáé. Edidit Johannes Schuster. Pestini, 1829. 2 kötet. (LXVIII + 316 -f 401 1.). A Balaton melletti forrásokat az I. köt. 189—191. lapon ismerteti; a füredi savanyúvíznek vegyelemzését is közli. A Balaton vizének elpárologtatása után savas és aljas csapadékot talált, mely a kémlőpapirt festi. Ezenkívül ismerteti a zánkai, kékkúti, ábrahámi, kisapáti vizeket és a keszthelyi hévvizet. KOHL J. G.: Hundert Tage auf Reisen in den österreichischen Staaten. Dresden und Leipzig. Arnoldi'sche Buchhandlung. 1842. 4 kötet. Magyarország a 4. kötetet foglalja el (503. 1.). Veszprémből megy a Balatonra (433—463. 1.). A Balaton eredetéről a következő ismeretlen regét mondja el: Isten elküldött két angyalt, hogy nézzék meg, mindenütt tiszteletben tartják-e a nevét. A földművesek mindenütt jól fogadták az angyalokat, de egy úri palotában semmiről sem akartak tudni. Ezért az Isten elpusztította a palotát lakóival együtt s helyét vízzel borította el. Ez a Balaton. A szerző megjegyzi, hogy ez a rege megvan a szerbeknél és Csaplovits kiadta. Füredet csinosnak találja. Savanyúvize kitűnő és csodálkozik, hogy csak újabb időben kezdik használni, pedig XVII. századbeli utazók már ittak belőle. Leírja a Balatont és Tihanyt, fölemlítvén, hogy Galerius neje Valéria, a kiről Pannónia egy részét Valériának nevezték, anyjával, Priscával Tihanyba vonult volna vissza. A félsziget érdekes vulkanikus alakulás, de belseje kopár. Leírja a visszhangot, a barátlakásokat; a kecskekörmöket kagylókövületnek állítja a mondával szemben. A kolostorban vendégszerető fogadtatásra találván, holdfénynél nézi a Balatont és el van bájolva. Sok tekintetben a Genfi-tó visszatükrözésének lehet mondani; de sajnálattal látja, hogy nincs rajta élet, nincs mellette város,