Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
2. rész. A Balaton vizében és partmellékén termő Chara és edényes növény rendszerbeli felsorolása
Boncsfélék. Krepinfélék. Szentlászló fű félék. 361 tuuni angustis, acutis, foliolis lanceolatis. Samarae apice in typo latiore emarginato. Fel hegyén, Al. Syritiga vulgaris L. 9, SzHW, gyakran ültetik, a Bd körül elhagyott helyen is, H ligetjéB C N —'S. Chinensis Wiu.n. Berk Baumz. 1796, 378, ültetik (292. old). — S. Josikaea JACQ. fii. Nemzeti Társalkodó 1830, 344, RCHB. Pl. Crit. VIII. 1 32, fig. 1049, Flora 1831, 67, 399; 1. a 123. o. 46. család Boncsfélék, Apocynaceae. 701 Vinca minor L. 209, SzHW, SIMK., sűrűbb erdőben elszórva md. — 702. V. herbacea W. et KIT. IC. t. 9, 1799, 53. ábra, A, Bf (Rel. KIT. 112), T (KIT.). 47. család Krepinfélék, Asclepiadaceae. Asclepias Syriaca L. 214 (A. Cornuli Decais/ie, DC. Prodr. VIII. 564, mert amerikai, nem szíriai), Veszprém körül elvadulva (BORB. TTK. 1897, 437). 703. Vincetoxicum vincetoxicum L. 216, sub Asclepiade SzHW, Rel. KIT., HAB. 16, a bp nyilt lejtőin merev, zömök termettel; bokorban, erdőben szára felső része kacskaringódzik: V.laxum BARTL. in KOCH Taschenb. 1844, 350, sub Cynancho. 48. család. Szentlászló fii félék, Gentianaceae. 704. Gentiana cruciata L. 231, Kh magasabb hegyein (SzHW , Büdöskút és Vállus körül ! — 705. G. carpaticola BORB. in SCHULTZ Herb. norm. XXXVIII. 1898, 288 (G. Carpatica WETTST. ÖBZ. 1892, 4, pro p., non KIT . in SCHULT . Ö. Fl. 1814, 1,443, Khv (G. amarella SzHW), Kápolnadombon Márkó fölött (PILLITZ !). Floribus mediocribus, 18—25 mm. lg, calycis segmentis magis lineari-lanceolatis (haud fere filiformi-elongatis), tubo eius fere aequilongis aut haud conspicue longioribus a G. Fatrae BORB. ÖBZ. 1893, 69, praecipue diversa. Posterioris flores maiores. — A G. Carpatica WETTST. név többé tekintetbe nem jöhet, mert 1. a G. Carpatica KIT. a bővebb leírás (Oct. lat. 80, 2 köt. a M. N. Múz. könyvtárában), MAUKSCH (és más tátrai) növénye ( KIT . herb. X. 64, pro p.) nyomán a Tátrát jellemző, kurtalevelű eltérése a G. aestivá-nak, a G. brachyphylla VILL-IIOZ hasonlít. 2. A G. Carpatica WETTST. kétségtelen species mixta. WETTSTEIN az őszi G. Carpaticá-t jórészint a G. Caucasica JANKA-ra (non M. BIEB.) alapította (ÖBZ. 1892, 41), JANKA növénye pedig kétségtelen nyáreleji eltérés (ÖBZ. 1885, 313, ll.júl.), tehát a G. spathulata BARTL. in RCHB. Pl Crit. I. 1823, 78 (G. montana NEES, non FORST.). — WETTSTEIN leírásában a calyx . . . dentibus . . . tubo aequilongis vei parum longioribus (1892), az 1896-ban megjelent Die europ. Arten.. . Gent. 7, 43, az utóbbi szó «brevioribus»szal pótlódik, a mi szintén összezavarásra vall; — var. amorphocalyx BORB. Pótf. 1895, 79 (G. campestris SzHW, non L.), Khv, n. v. — Mi a G. amarella L. 230, melyet SzENCzy-ék vidékünkön följegyeztek, LINNÉ szavából könnyen földeríthető, mégis egész sereg új nevet kapott. LINNÉ idejében ennek a fűnek a rokonságából csak ez (G. Germanica WILLD.) meg a G. campestris volt ismeretes. LINNÉ a G. amarel/á-t az utóbbitól ötöstagú virágjáról különbözteti meg, tehát a G. amarella nem a kisebbvirágú G. axillaris SCHM., hanem a sokáig egyedül ismeretes G. Germanica WILLD. (G. Wettsteinii MURB., V. Ö. 248. old.) a ma ismeretes alaksorozatból. Ez hazánkban nem terem. — 706 G. ciliata L. 231, Kh (SzHW) hegyein. 707. Centaurium umbdlatum GILIB. FL. Lithv. I. 1781, 35, Exercit. 49 (Erythraea Centaurium PERS. Synops. I. 1805, 283, SzHW, sed non Gentiana Centaurium L.; 1 RELCHENBACH-nak ez a munkája aligha 1830-ban jelent meg, mert a 32. oldalon már az 1831-ben megjelent Fl. Germ, excurs.-nak Y. Jos. sorszámára hivatkozik. E munka elején a Pl. Crit. 8. kötetéről azt is mondja «sub prelo».
