A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 4-6. rész: A Balaton környékének csapadékviszonyai, növényfenologiai megfigyelésének eredményei, a Balaton vizének fizikai és chemiai tulajdonságai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1898-1911)
Cholnoky Jenő: A Balaton vizének fizikai tulajdonságai 4. szakasz: A Balaton jege
90 4 Balaton jege. jesen egyöntetű anyagnak vehető. Megint csak a partmenti turolásokban találunk helyesebb analógiákat, mert ott a kavicscsal és homokkal összefagyott jég egyenetlen fizikai tulajdonságú kérget állít elénk. Úgy látszik, hogy a földkéregben a gyűrődések az egyszer már összegyűrt részletekhez időrendben, egymás után hozzásimulnak, a fiatalabb gyűrődéseket mind messzebb és messzebb találjuk a legrégibbektől. A jégen a későbbi mozgások éppen azon a helyen egyenlítődnek ki legkönnyebben, ahol a korábbi mozgások már turolást hoztak létre. Gyűrődéseknek regionális sorakozását tehát itt nem találjuk, legfeljebb megint csak a parton, ahol a viszonyok minden tekintetben sokkal jobban emlékeztetnek a földkéregéire. C. R. VAN HISE még a turolások mellett felbuggyanó víz és a földkéreg gyűrődései mentén működő vulkánosságot is párhuzamba állítja. Az analógia bizonyos tekintetben jogosult, de inkább csak hasonlat. Olyan módon, mint ahogy a jégre buggyanik ki vagy szivárog fel a víz, teljes lehetetlenség a vulkáni kitörések keletkezését magyarázni. Egyetlenegy vulkánt, egyetlenegy vulkánikus területet sem ismerünk, amely csak megközelítőleg is hasonlítana azokhoz az egyszerű viszonyokhoz, amilyeneket a jégre került víz szereplésében észlelhetünk. A tektonikus viszonyokkal való összehasonlítás még leginkább olyan tekintetben szerencsés, amelyre VAN HISE egyáltalában nem gondolt. A partok közelében gyakran lehet látni, hogy a jégtábla magasabb vízállással keletkezett, azután leapadt valamelyest a víz (lehet, hogy csak denivelláczió okozta a lokális duzzadást és apadást) s az alátámasztás nélkül maradt jéglap összetöredezve, rendesen erős horizontális nyomás közben, lesűlyedt a szárazzá lett fenékre. Ez az összetöredezett s kissé komprimált táblarészlet nagyon emlékeztet a táblás rétegekből felépült röghegységekre. Mindenféle irányban kibillent táblák sarkai mint sasbérczek (horsztok) emelkednek az átlagos nivó fölé; árkos vetődéseket, aszimmetrikus vetődéses völgyeket, egész nyugodtan, vízszintesen kiemelkedő «mezákat» láthatunk, s ha még egy kis hó a szubaerikus képződményeket is mimeli, akkor tanulságos modellje áll előttünk a táblás röghegységnek. Mindenesetre érdemes a jég képződményei és a tektonikus képződmények között való hasonlóságokat és ellentéteket tanulmányozni, de ezt a legnagyobb óvatossággal kell tennünk, sohasem felejtve el, hogy az anyag és az erő a két összehasonlított tüneményben lényegesen más.
