A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)
Cholnoky Jenő: A Balaton hidrografiája
99 A Balaton hidro gratia ja. szerű törést valóban az Alföld északnyugati határául tekinthetjük, ha egy kissé szabadabb felfogással szigethegyek előbukkanását engedjük meg az Alföld terütetén. A törésvonal mentén lokális, sekély sülyedések sorakoznak, amelyeknek semmiféle nagyobb tektonikai jelentősége nincs. Ilyen Horvátországban a vizenyős Karlováczi medencze, a Zagrebi medencze (Turopolje), a Balaton, Sárrét, Yelenczei tó (vagy talán a zámolyi medencze), azután az alsó Tarna medenczéje s végül a Bodrogköz. Nem feladatunk ennek a vonalnak további jelentőségét stb. fejtegetni, de reá kellett utalnunk, hogy a Balaton medenczéjét ne tekintsük valami lánczhegység hosszanti völgyének, vagy valami glacziális peremtónak stb. Egyszerű, igen jelentéktelen sülyedés az egy nagy tektonikus vonal árkos vetődési nyalábja mentén, ami igen gyakori jelenség. Helyzetének következtében a tó északi partján a magyar középhegység rögösen összetörött maradványai emelkednek, délen pedig a Nagy-Alföld siksága s az Alföld medenczéjéhez tartozó somogyi halomvidék határolja a tavat. Amint a geológiai rész behatóan ismerteti, az északi rögös hegyvidéket, valamint a déli halom- és síkvidéket az előbbi főtörésvonalakra merőleges irányú törésvonalak, vetődések és árkos besiilyedések szabdalják át. Ezeknek a vetődéseknek meglehetősen merev iránya van. Zala megye nyugati részében majdnem pontosan észak-déli irányúak, Fehér megyében azonban, amint a Sárvíz-csatorna, vagy a Váli völgy iránya mutatja, már NNW— SSE, úgy hogy kissé kinyitott legyező sugarainak irányában helyezkednek el. A legyező csomópontja a Morva és Thaya folyók egyesülésének helyén van, tehát éppen azon a tájon, ahol az Alpokkal összefüggő Kárpátok vonulatában éppen olyan változás jelentkezik, amely a két hegylánczot egymástól elválasztani engedi. Ezek a törésvonalak szabályos árkos besülyedésekkel társulnak, amelyek a tó alakját lényegesen befolyásolják. Észak-déli irányú völgyek és azokat elválasztó gerinczek nyúlnak végig Zala megye nyugati részén és Somogyban, keresztben a Balaton irányára. Ennek következtében a tó alakja nem egyszerű, hanem gyöngysor módjára felfűzött apróbb medenczék sorozatából áll. A legelső ilyen medencze, amint a Bevezetésben megokoltuk, a Zala alsó folyása Zala-Apátitól Kiskomáromig. Ezt azonban hamar elvesztette a tó. A második a KisBalaton medenczéje, amelyet hajdan talán Hévvíztől Ormándig lehetett a tóhoz számítani, de szemünk előtt veszti el ezt is a tó, a beleömlő tekintélyes vizek feltöltik s az előbbinek sorsára juttatják. Ezt a medenczét az előbbitől meglehetősen pontosan északdéli irányú, keskeny halomgerincz választja el, amely Zala-Szent-Grót táján indul ki a Kis-Alföld déli széléről és Inkénél vész el Somogy megye homokos, magas lapályán. A Kis-Balaton medenczéjét a Balatonparti hegység legnyugatibb rögéből, Keszthelynél kiinduló alacsony dombgerincz választja el a Balatontól. Ez a dombos gerincz a Kis-Balaton medenczéjét is két részre bontja, egy nagyobb délnyugatira s egy kisebb északkeletire, amely nem is olyan régen, mintegy száz évvel ezelőtt nyilt víz gyanánt nyúlt le egész Vörsig s széles összeköttetésben állott a mai nyilt Balatonnal. Ezért számították a régiek az igazi Balaton kezdetét Vörstől. „Remete" nevezet alatt választja el ez a halom a Vörsi tómedenczét az igazi Kis-Balatontól s aztán délre húzódva, Nemes-Vid táján vész el épp úgy, mint az előbbi. Az a hosszanti irányú sülyedés, amely az észak-déli völgyeknek ezt a két lehorpadását előidézte, érezteti hatását a tőlük nyugatra fekvő többi zalamegyei nagy
