A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)
Cholnoky Jenő: A Balaton hidrografiája
134 A Balaton hidrografiája. halmok emelkednek ki. Úgy látszik, ezek ma már nagyon lepusztultak, mert a katonai térképek nem igen jelzik őket, de annál jobban feltűnnek a 17. ábrán, amely a Zalavölgy alsó részének szabályozása előtt volt állapotot mutatja. Ezen látszanak: Zalaszentgyörgygyel szemben a Vár, Esztergál előtt a Babutai-sziget meg a Gellért-sziget, Felsőbáránd előtt a Latzi-sziget, Rozs sziget, Fekete-, Bükkös- és Követses-sziget, valamivel alább a Vár-sziget, még alább, Balatonhídvég fölött, a Pogányvár. A katonai térkép ezek közül csak a Fekete-szigetet tünteti fel, pedig a többinek is jól kivehető maradványa van s rajtuk néhány ásónyomnyira a pannóniai rétegek előbukkannak. Hídvégtől délre, különösen Garaboncz táján a katonai térkép is mind sűrűbben jelez ilyen előbukkanásokat, hisz itt már kijutunk a Balaton sűlyedéséből. Galambok és Komárváros között teljesen típusos mivoltában bukik elő az alluvium alól ismerősünk, a deflácziós térszín! Igazi peneplén, tökéletlen síkság ez, agyagos halmokból. S néhány kilométerrel délebb, Szentjakab helységnél, mintegy kívánságra megjelenik a futóhomok. És minél délebbre megyünk, annál hatalmasabb buczkák közé tévedünk, de még elő-előbukik a tökéletlen síkság, míg végre Iharosberény szélességén a futóhomok feltétlen uralomra jut. Az óriási szélbarázda garmadáján vagyunk! Legépebben, legszebben maradt meg a deflácziós tökéletlen síkság a Kis-Balaton árkának északi részén. A Zala-völgytől elválasztó hídvégi gerincz messze fenn északon, Türjétől is északra, Ötvös falucskánál végződik. Ott az ukki vasút csodálatos bevágásban szeli át, mintha valami óriási sánczon menne keresztül. Az a nagy vetődés, amely a Felső-Zala völgyének irányát megszabta (76. ábra II. számú vetődés), itt halad el tehát Ötvös falucskánál. A Kis-Balaton árka itt kezd fokozatosan lesüllyedni a Kis-Alföld szintjéből. A Kis-Alföld is nagyszerű deflácziós szint, csakis ennek a folytatása az árok fenekének tökéletlen síksága. Óhíd felé már egészen jól észrevehető. Délebbre a Kovácsi-hegy mezája összeszűkíti, a Vindornyai-medenczében kotyorrá mélyül, de aztán Vindornyafoktól délre szépen megmaradt, amint azt. a 75. ábra is már magyarázta. Hévíztől délre, a Páhoki legelő halmai az utolsó darabja, mert aztán hirtelen következik a Balaton árkos sűlyedése s mindent ellep a tavi alluvium a Kis-Balaton hajdani medenczéjében. Csak egészen alacsony szigetekben bukik fel egy-egy magasabb része a hajdani deflácziós szintnek. Ilyen pl. a Diás-sziget a Kis-Balaton közepén, azután a katonai térkép Zimányi-dombja, de amit a Zala-szabályozás térképe Imámdombnak, az odavalók pedig „az Imányi-szigetnek" neveznek. A magyarul nem tudó katonák botlása könnyen érthető. Sok ilyen szigetet jelez a katonai térkép is innen délre, de a Határ-ároknak hajdan szertekóborló vize olyan alaposan elpusztította őket és betemette dél felé folyton emelkedő felszínű alluviummal, hogy itt nem jelenik meg olyan összefüggőleg a peneplén, mint a szomszéd árokban. Nemesvidnél a futóhomok itt is elborítja aztán az árok fenekét, de a Zala-árok homokjával nem olvad össze és éppen ezt nagyon fontos tudnunk, mert a kettőt elválasztó hídvégi gerincz, lealacsonyodva ugyan, de tökéletes biztossággal feltűnik a két futóhomokterület között, Simonyi falucskától egész lukéig, sőt még azon is túl dél felé s nagy a gyanúm, hogv a Baláta-tó a hídvégi gerincz legdélibb végénél a jobbról-balról előrenyúló óriási garmadák szárnyai közt maradt mélyedés. Nagyon kevéssé rongálta meg az erózió a Vörsi árkot, mert ebben a tökéletlen síkság, a deflácziós felszín nagy kiterjedésben húzódik le délre, mígnem Nemesvidnél ezt is ellepi a futóhomok s egybeolvad a többivel. Ez az utolsó árok, amely a Zala vízvidékéhez tartozik, azért a többivel most nem foglalkozom.
