A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)
Cholnoky Jenő: A Balaton hidrografiája
A Balaton hi drogra fiája. 127 találok praktikusabb elnevezést, mert éppen Tűrje vidékén a legjellegzetesebb, legkülönösebb, szinte óriás-sáncz-szerű alakulás. Hídvégnél keresztültör rajta a Zala, de ezentúl délre is fölismerhető egész Komárvárosig. 9. Ezután jön a Vindornyai mélyedésből kivezető árok. Ez a Kis-Balatonon túl délre a somogy-zalai határ mentén terjed le egész Nemesvid környékéig, de ott elvész a futóhomokban. Mivel ebben van a Kis-Balaton, erről nevezhetjük el kis-balaioni völgynek. 10. A keszthelyi gerincz az utolsó Zalában, de ez a Kis-Balatontól délre folytatódik egész Nemesvidig, bár meglehetős alacsony és határai elmosódottak. Erre a gerinczre a keszthelyi gerincz elnevezést megtarthatjuk. 11. Kevésbbé jól jellemzett meridionális völgy az ezután következő vörsi-völgy. A Kis-Balaton vörsi öble jogosít fel erre az elnevezésre, mert ez az öböl a völgynek legészakibb része. 12. Balatonberénytől délre hatalmas gerincz nyúlik le Nagyatád vidékéig. Egyszerű ezt herényi gerincznek nevezni. 13. Roppant széles árok következik ezután, a Nagy Berek széles árka, a legnagyobb valamennyi közt. 14. Ezután már gerinczekről nem igen beszélhetünk, csak völgyekről. Első köztük a hatalmas mocsoládi árok, azután jön 15. a szoládi árok, majd 16. a kőröshegyi árok és végül 17. a töreki árok. 1 la innen tovább megyünk keletre, ugyanebbe a rendszerbe tartozónak találjuk a Sárvíz-csatorna völgyét, a Váli völgyet, a martonvásári völgyet stb. fel egészen a Vö rösvári vö 1 gy ig. Mivel LÓCZY idézett nagy munkájában, de több más értekezésében is kimutatta, hogy a Bakonyban, a Balatonfelvidéken, a Vértesben és a Buda-Pilis-Gerecse hegységben ugyanilyen irányú vetődések fordulnak elő, első gondolatunk a völgyek tektonikus eredetére vezet. Annál inkább gondolhatunk erre, mert amint a felsorolt árkok és halomgerinczek sugarasan szétmennek, azonképen a hegyek kemény kőzeteiben kimutatható vetődések is ilyen sugaras szétoszlást tanúsítanak. Nyugaton a völgyeknek is, meg a vetődéseknek is majdnem pontosan meridionális iránya van, de minél jobban haladunk kelet felé, annál jobban kitérnek és lassankint NNW— SSE irányúak lesznek'. Ha mindkét vonalrendszer végig párhuzamos volna, nem lehetnénk meggyőződve oly biztosan összefüggésükről, mint így, amikor mindkét rendszer változtatja irányát, de mindkettő egyformán. Így föltétlenül fel kell tennünk, hogy vagy az egyik oka a másiknak, vagy hogy mindkettő közös okból származik'. Egyébre lehetetlen gondolnunk. Keveset mondó frázis volna az, ha azt mondanók, hogy eszerint a völgyek tektonikus vonalakat jelölnek. Mit tesz az? A hegyekben temérdek vetődésvonalat mutathatunk ki, amelyek a hidrografiára nem igen folytak be, még térszíni formákban sem igen mutatkoznak. A hegyvidék általános denudácziója a vetődésekkel kiemelt részeket letarolta s mivel a denudáczió szelektivus, azért a kőzetek keménységének rendesen lényegesebb befolyása van a domborzat részleteire, mint a vetődéseknek. Keskeny, árkos vetődésekre nem is gondolhatunk, mert egyik-másik igazán csak vonal, alig van völgysík, nézzük pl. a baki vagy a mocsoládi völgyet. Lehetetlen, hogy ilyen keskeny, szűk, hosszú völgy árkos vetődéssel jött volna létre.
