A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)
Cholnoky Jenő: A Balaton hidrografiája
92 A Balaton hi drogra fiája. A mésztakaró nem vastag, mert ki-kibukkanik alóla a dolomit, vagy a pontusi kori agyag. Ez t. i. nem volt eredetileg egyenletes felszínű, hanem a pannóniai tenger elöntése előtt olyannak kell képzelnünk, mint amilyen most pl. a Nyirádi erdő dolomitfelszíne Sümegtől keletre. A pulai mély bevágódásban is előbukik az egyenetlen dolomitfelszín egy-egy darabja. Vöröstó falu felől tekintve (36. ábra) meglepő látvány a nagyvázsonyi tökéletes síkság, hátterében a szenilis dolomit peneplén s efölött a Kab hegy szabályos bazaltkúpja. A Balaton parti lejtőségének vízválasztója a triász felvidék keményebb kőzetein van. A dolomitfoszlány Péesely és Barnag közt körülbelül 360—370 m magas felvidéket emel ki (37. ábra). Erről a víz majd erre, majd amarra folyik le. Ez alatt észak felé következik egy alacsonyabb térszín, a tridentinus-mész kiugró gerinczecskéivel jellemezve. A dolomit- és felső-triász- (Sándorhegyi) mészkő alól források jönnek elő, azért itt vannak a falvak: Vöröstó, Barnag s ugyanilyen helyzetű Tótvázsony is. Ennek a térszínnek átlagos magassága mintegy 300 m. Innen kis lejtővel lejutunk az édesvízi mészkő-takaróra, mintha 25—30 m magas lépcsőfokon szállnánk alá. Itt megint források bukkannak elő. Végül még egyszer érünk egy lépcsőfokot s belejutunk Sód i 2.UO S óig meggy es, Cziczen - d. (TriebesbuckelJ {2.76 ) iiuniinMiiluiuuinn Források JJ.decjhegi) (537) Torrcisok Juciméig, • Kőhegy(366') Derekhegy (363) Vorosto, (íazalt) 7>00 rn 37. ábra. Keresztmetszet a nagyvázsonyi platón. a vázsonyi Séd völgyébe. Az Egervíznek ugyanis itt ez a neve. A Séd völgye széles, eróziós völgyecske, apró terraszokkal. Mint minden idevaló völgynek, ennek is a keleti meg a déli völgy-lejtője, tehát az, amely nyugatnak, illetőleg északnak néz, meredekebb, mint a dél felé, illetőleg kelet felé néző hegylejtő. Erről a tényről később még szólni fogunk. A Séd széles völgytalpa előtt a terrasz-szerűen végződő édesvízi mészkő takaró lába alól a pannóniai agyagrétegeken megint források jönnek elő. Ide tartozik a hatalmas nagyvázsonyi forrás. Az édesvízi mészkő felszínén különben sok dolina van, különösen Leányfalu táján. Az édesvízi mészkőfennsíkról Pulánál enyhe szorosban lekanyarodik a Séd és belekerül a petendi medenczébe. Petend 190 ni magasan van, míg a vázsonyi plató eredeti felszíne több mint 300 m magas, tehát a patak is valami 100 méterrel alacsonyabb nivóra kerül. Mindezt az 38. ábrán bemutatott hosszanti metszeten jól lehet látni. Az Eger-patak vízgyűjtőjének első része tehát arra a tektonikus teknőre jut, amely a dolomit- és a triász-felvidék közt nyúlik végig s tart egészen a vázsonyi plató nyugati, meredek pereméig. A fővizfolyás tehát a kövesgyüri szenilis medenczéből indul ki, eleinte igen csekély eséssel. Azután a teknővölgy általános nyugat felé való lejtősödésének megfelelően nagyobb lesz az esése, különösen a Törökvölgyben, ahol
