A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)
Cholnoky Jenő: A Balaton hidrografiája
A Balaton hi drogra fiája. 143 3. A Princzipális-völgyből nem nagy darab csapolódik le a Zala felé, mert még a balatoni sűlyedésben résztvett darabja is, Rád és Felső-Rajk között, dél felé, Kanizsának csapolódik le. A Zalába szakadó, árkolt patakot Nagykapornak előtt Koronczag-pataknak, alább Foglár-csatornának nevezik. Sehol sem tűnik fel a mellékpatakoknak ellenkező iránya annyira, mint itt. A völgy nyugati, bal oldalán Misefánál, Nagykapornakkai szemben és Orbánosfánál nyílik egy-egy oldalvölgy s mindegyik délkelet felé irányul. A keleti, jobboldalon Gyűrű falunál, aztán Gyűrűtől délre, majd Padár felől, végül Nagykapornaknál nyílik egy-egy délnyugat felé irányult mellékvölgy. A szélbarázdák kifejlődése előtt itt uralkodott generális lejtősödés emlékét őrzik ezek. A völgy északi nyílásában nagyszerűen vannak kifejlődve az említett, 2—4 m magas, igazi fluviális terraszok. Ezeken van Zalaistvánd falu. Nagyon fiatal képződmények, normális völgyfejlődés eredményei. * * A Zala völgye Egerszegen alul egész Zalabérig szabályos zökkenésekkel kerülgeti ki a halomgerinczek északi végződéseit. Hogy annyira délre igyekszik a folyó völgyét nyomni, annak okát valaki a jobbkéz felé való kitérülés törvényével is gondolhatja megmagyarázni. De ezért a magyarázatért nem tudok lelkesülni, mert éppen Alföldünkön kitűnő példáit lehet mutatni éppen ellenkező kitérüléseknek. Itt is sokkal inkább gondolok az északi oldal nagyobb vízbőségére és durvább kavicsos törmelékére, meg az állandóan uralkodó északi szélre. Mert az előbbi a folyót folyton a déli hegyek' lábához téríti, a utóbbi pedig segíű megtámadni a déli hegyek meredek lejtőit. A völgysík közvetlenül Zalaegerszeg alatt a legszélesebb, Zalabérnél meg a legkeskenyebb. Ennek okát adni bajos volna. Az egész völgyet végigkísérik a 2 — 4 m magas, igazi terraszok s ezeken épültek a falvak, árvízmentes magasságokban Az erdélyi és felvidéki városi terraszoknak felelhetnek meg ezek, tehát valószínűleg felsőpleisztoczénkoriak, s hogy nem olyan magasak, mint amazok, annak valószínűleg az az oka, hogy a Balaton, mint hidrográfiai bázis, kevesebbet sűlyedt. Zalabérnél hirtelen fordulattal délre vág a folyó, elhagyva nagyszerű ópleisztoczén terraszait. Zalaszentgrót környékén egész szép rendszere van a terraszoknak, de az egész völgyszakaszon, a balatoni süllyedésig végigkísérik a folyót. A folyó széles, vizenyős alluviumán szeszélyesen kanyarog, kanyarulatainak inflexióspont-távolsága 2—300 métert tesz ki, tehát kicsiny. Több helyen, így Szentgrótnál, Zalakoppánynál és Kehidánál malomcsatornák osztják meg a vizét. Zalacsányon alul azonban szabályozva van, újonnan ásott, egyenes csatornában folyik (75. ábra). Az a sok sziget, amit különösen a 17. ábrán bemutatott, 1836-ból való térkép másolata tüntet föl, arról tanúskodik, hogy a deflácziós felszín itt sem sűlyedt nagyon mélyre, hanem annak monádnokkjai még mindig szaporán kiemelkednek az alluviummnl elöntött térszínből. A szigetek száma ebben a szélbarázdában, a Zalától délre folytonosan növekszik, terjedelmük mind nagyobb lesz, végre Kis-Komárom táján éppen olyan tanulságos, komplikált, lefolyástalan kis medenczékkel tarkázott térszín emelkedik ki, mint amilyent már Pölöskefőnél láttunk. A déli vasút vonalán túl dél felé megjelenik a futóhomok. A félig kötött homok típusos szélbarázdái, garmadái, alacsony gerinczei ma legnagyobbrészt erdővel vannak fedve Oly nagy a homokfelhalmozódás, hogy a szélbarázda legdélibb részéről, Iharosberény tájékáról a víz nem is ezen a szélbarázdán fut le, hanem az úgynevezett
