A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
Adatok a triász Halobiidái és Monotidái monográfiájához. 99 Halobia halorica MOJS. Halobia Partschi KITTL » Hoernesi MOJS. » cf. Partschi KITTL » Simonyi KITTL » Bukowskii KITTL » Stapfi KITTL » namadalensis KITTL Halobia insignis GEMM. V. t., 10. ábra. 1882. G. GEMMELLARO: Sul Trias d. reg. occidentale della Sicilia; Mem, R. Acc. d. Lincei, Roma, 3. sor, 279. k., 1881 — 1882, 459. old., II. t. 1896. G. DE LORENZO : Fossili del Trias medio di Lagonegro; Palaeontogr. It., II. 137. old, XVII. t. 1—3., 7. és 9. ábra. 1904. E. K ITTL : Geologie der Umgeb. v. Sarajevo; Jahrb. d. k. k. Geol. R.-A. 53. k., 735. old. 1910. S. SCALIA : La fauna del Trias superiore del Gruppo di Monte Judica. Mem.; Acc. Gioenia di sei. nat. Catania. 5. sor, III. k., 47. old. A faj teknői GEMMELLARO szerint sokkal hosszabbak magasságuknál, laposak, az apikális tájon kissé domborúak. A záros perem nagyon hosszú, hátsó része még egyszer oly hosszú, mint a mellső. A mellső fül egy radiális dudorodásra és egy peremi részre különült, a bordák hátul a záros peremig érnek, elől a fül közelében radiális csíkokba mennek át. A többi borda többszörösen osztott, a primér bordák elől 7—8, hátul 16 részbordára is oszlanak. A mellső fül alatt transzverzális csíkok mutatkoznak, melyek a többi Halobián nem ismertek. Ezek a szicziliai példányok legfőbb sajátságai. Az általam Boszniából Dragulacról, Sarajevo mellől leírt példányok nagyságra és díszítésre nézve megegyeznek a szicziliai példányokkal, melyeket GEMMELLARO Madonna della scala-nál Palazzo Adriano mellett gyűjtött. Egyes esetekben, különösen nagy teknőknél, a bordák osztódottsága talán még messzebbmenő. A fül épp úgy alakult, a mint azt GEMMELLARO rajzolja, a füldudoron azonban nem látható a haránt növekedési csíkozottság, amint az a szicziliai rajzokon látható, a csíkozottság itt ugyanilyen irányú, mint a héj többi részén. Mivel a fülnek ezen eltérő csíkozottságát GEMMELLARO a szövegben nem említi, lehetséges, hogy ez csak a rajzoló önkényén alapszik. G. DE LORENZO ugyanezen néven a lagonegrói ladini rétegekből ír le töredékeket, ezek búbjuk helyzete és díszítésük alapján jól sorolhatók a H. insignis-hez. GEMMELLARO helyesen jegyzi meg, hogy ez a faj a H. Hoemesi-re és a H. halonca-xa emlékeztet. Különösen az előbbi a H. insignis-soX talán még közelebbi rokonságban áll, a mint azt GEMMELLARO feltételezi. Ezenkívül még egy Halobia-faj ismeretes, a mely a H. Hoernesi-hez közel áll, ez a Halobia dilatata, ez a faj tehát a H. insignis-hez is nagyon hasonlít. A Halobia halorica körülbelül épp olyan alakú, mint a H. insignis, díszítése azonban eltérő. Az elsődleges bordák osztódottsága nem olyan messzemenő; egy elsődleges bordából rendesen csak két bordapár keletkezik. A főkülönbség az, hogy az elsődleges, sőt még a másodlagos interkosztális barázdák is feltűnően szélesek. Rendszerint épp oly szélesek, mint a bordák, sőt szélesebbek is. Hasonló sajátsággal bír GEMMELLARO szerint a H. insignis is, a barázdák szélessége azonban soha sem éri el azt a mértéket, mint a H. halorica-x\&\. A Halobia Hoernesi nél a bordák épp oly messzemenően osztódnak, mint a Halobia insignis-nél, azonban viszonylag magasabb. A mellső fülön látható kisebb díszítésbeli eltérések csekélyebb jelentőségűek. 7*
