A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
92 Adatok a triász Iialobiidái és Monotidái mono gr a fiájához. 86 Halobia kwaluana VOLZ. 1899. W. VOLZ: Beitr. z. geol. Kenntn. v. Nordsumatra; Zeitschr. d. deutsch, geol. Ges., 51. k., 33. old., I. t., 8 — 10. ábra. A héjak kicsinyek, megnyúltak, másfelszer hosszabbak szélességüknél, a búb helyzete erősen exczentrikus; a bordák sűrűn állnak, a hátsó záros peremen hiányzanak, többnyire egyszer osztottak. A fül félszer olyan hosszú, kónikus, egy barázdával bír. A felső füldudor konczentrikus redőkkel van díszítve. A mellső bordák szélesebbek a hátsóknál, számuk 40—50, ez a var. multistriata-nál 80-ig mehet. Ez a faj a szerző szerint a H. austriaca és a H. eximia-tó\ abban különböznék, hogy ez utóbbiaknál a füldudor képezi a záros peremet, a mi azonban csak az utóbbira áll. VOLZ ezen fajt a H. austriaca és a H. Suessi-hez csatolja, különösen ez utóbbihoz hasonlítana leginkább. A bordákat tekintve VOLZ a H. eximia-hoz hasonlítja. A H. Wichmanni-nak durvább bordái, erősebben domború teknői és osztatlan füle van. A H. Sucssi-hez való vonatkozások igen csekély fokúak, míg a H. austriacaval nagy hasonlatosság áll fenn. Kétes marad azonban, hogy ezen faj var. multistriata-ja nem önálló faj-e, a mi különösen akkor állhat fenn, ha annak megnyúlt alakja eredeti jellegnek és nem összenyomottság következményének bizonyul. Lelőhely: Ezen faj csak északi Szumatrából ismeretes. Halobia varesensis KITTL n. f. IX. tábla, 1—3. ábra. Ennek a még nem kielégítően ismert fajnak körvonala kissé hosszabb magasságánál. A radiális bordák egyszer vagy kétszer osztottak, a részbordák viszonylag szélesek, egyes esetekben ismételten osztottak, vagy finom bordákkal díszítettek. A hátsó záros perem tájékán a bordák kissé gyengébbek, hátsó fül nem ismerhető fel, a mellső fülek ugyan laposak, de szélesek. Alól egy árok és egy éles radiális barázda határolja el, mely utóbbi a záros peremhez közelebb fekszik, mint a fül alsó részéhez, a fület tehát két egyenlőtlen részre osztja. Hátsó fület nem sikerült észlelnem. Gyakran egy több és ennélfogva keskenyebb barázdákkal díszített varietás (IX. t., 3. ábra) kíséri a típusos alakot (IX. t., 1—2. ábra). Ezen varietásnál a hátsó záros perem egy keskeny, bordátlan, kissé felhajlott szektorral határos. A H. varesensis díszítése a H. austriaca-éhoz hasonlít, tőle a mellső fül kiképződése és a hátsó fül hiánya által különbözik. A mellső fül széles kiképződése több szicziliai Halobia-nál hasonló, az alak azonban nem elegendő az azonosság eldöntésére. Lelőhelye: Egy szürke mészlapon levő példányok lelőhelye állítólag Saskidol Varesnél (Bosznia). A termőhely valószínűleg a karni emeletbe tartozik, ez azonban nem biztos.
