A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Bittner Sándor: Bakonyi triasz-lamellibranchiaták

76 Bakonyi triasz-la.mel libra nchiaták. 76 teknő domborulatát még túlságos erősen mutatja). A bal teknő domborulata vonalban kulminál, a melynek futása ívszerű, kivájtsága hátrafelé néz. Ebben üt el az alak, ennek a szintnek legtöbb ábrázolt gervilleidjától. Hogy ez azonban állandó sajátossága-e, ezt csak gazdagabb anyag vizsgálata után dönthetnők el. Termőhelye: Az ábrázolt példány a csopaki templom fölül való és jó megtartású Naticella costata darabbal együtt került elő, e szerint tehát a felső Werfenipalákhoz tartozik. Hasonló gervilleiák a vörösberényi Vadászlak mellett is találhatók, valamint Vörösberény Malomvölgyében, ép úgy, mint az alpesi és boszniai termőhelyeken: Myophoria fallax társaságában. Pecten cfr. Tellinii TOMM. Pal. Ital. vol. I, 1895, 48. old., 111. tábla, 4. ábra. Néhány silány teknő valószínűleg ehhez a fajhoz tartozik, a mely a Délalpesekben igen el van terjedve. TOMMASI azt sejti, hogy az Avicula inaequicostata BEN. is az ő fajához tartoznék. BENECKE ez a faja azonban, a mint ezt a Jahrbuch, d. geol. R.-Anst. 1898. évi kötetében a 712. lapon kimutathattam, nem egyéb, mint Pseudomonotis abból a csoportból, a melyre legújabban (Jahrb. 1900., 566. oldalon) az Eumorphotis elnevezést javasolták. Termőhelye: Gelemér. Pecten cfr. discites SCHLOTH. Szt-Király-Szabadja vöröses homokos kőzetében, a Myophoria fallax SEEB. var subrotunda ni. alakkal együttesen. Utalhatok a hidegkúti vörös-homokkő faunájára a 79. oldalon. Pecten cfr. Alberti GOLDF. VIII. tábla, 34. ábra. A Pecten Alberti alakcsoportjához tartozik kétségtelenül az a kis pecten, a melynek fülei alig vannak elválasztva, azonban nagyon kifejezett bordázottsága van, a mely meglehetős szabályos váltakozással rendezkedett; e mellett a bordák sík alzaton fonálszerűen ülnek, itt-ott kissé bizonytalanul, hajlott vonalakban futnak, és meglehetős széles közbülső-tereket hagynak. Az elsődleges bordák tetemesen erősebbek, mint a rövidebb másodlagosak. A növekedési vonalozottság nem épen világos. Szemben nézve, a bal oldalon fekvő fül világos kifejlődéséből ítélve, a példány bal teknő; domborulata meglehetős nagy, úgy hogy jobb teknője mindenesetre lapos fedő lehetett, a mint ezt a typusra nézve feltételezzük. Az alak a P. Alberti, erősen bordázott válfajának felel meg, a mint ezt NÖTLING a Zeitschr. d. D. geol. Ges. 1880. évfolyama XIV. táblája 4. ábráján ábrázolta. Hogy ilyen alakok az alpesen kívüli felső Tarka-homokkőben is előfordulnak, ezt a Krakkó mellett levő laworznói-hegyről való s a bécsi birodalmi geologiai intézet gyűjteményében levő