A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
Terminológia. Cidaroida. 83 culáris felszint kétféle nagyságú dudorok borítják, melyek a szemölcsből kisugárzani hajlandók. Az interambulacrálisok haránt varratai kissé árkosak, vagy rézsútosak, de nem szegélyeződnek. Egy-egy ambitális interambulacrálisra körülbelül 11 ambulacrális esik. A leírt anyag. — A holotípus egy interambulacrum adorális részlete, jele a (141 —143. ábra); a b hasonló, de kevésbbé teljes töredék, tentával „IX. 63."-nak jelezve (147—149.); a c különálló, nagy, majdnem teljes interambulacrális; a d kisebb, töredékes lemez, melyet némi kétséggel sorozok ide; az e két meridionális irányban szilárdan egyesült interambulacrálisból áll; az /-et két interambulacrális és egy harmadiknak a töredéke alkotja, melyek hasonlókép egyesültek; valamennyi a Jeruzsálemhegy raibli rétegeiből való. A g interambulacrális, igen hasonlít a c-hez s a Veszprém—Jutási vasút VI. bevágásának a — b jelű rétegeiből származik. A példányok leírása. — A lemezek területükhöz viszonyítva vékonyak, de nem nagyon. Az a és b töredékek kétségtelenül adorálisak s hogy a többi lemez is vagy az adorális, vagy az adapicális régióból való, azt elárulja az a szög, melyet az adradiális szegély a két párhuzamos haránt szegélylyel képez, továbbá az orádés apicád-interradiális szegélyek szembetűnő egyenlőtlensége. Az egyes példányok közötti csekély eltérések részben annak tulajdonítandók, hogy az interambulacrum különböző régióiból valók, részben talán annak, hogy a növekedés különböző fokain álló egyénekből származnak. Az a jelű töredék (141. ábra) a jelű oszlopában 3 jól kifejlődött fő szemölcs van, melyek nagysága a peristomumtól kezdődőleg meglehetős hirtelen gyarapodik ; ezenkívül egy kicsiny, csenevész szemölcs is látható a peristomiális szegélyen. A b oszlop 2 jól fejlett szemölcsöt visel, de az oszlop adorális végét letakaró, külön álló lemez alatt valószínűleg van még egy harmadik is. Az a 6 vagy 7 lemez, melyen ezek a szemölcsök ülnek, olv pánczéldarabot alkot, melyen még a LovEN-féle folyadék segítségével sem lehet semmiféle varratot megkülönböztetni, az adapicális széle pedig letörött s a törés iránya a varratok feltételezett irányával csak kis darabon egyezik. Az interambulacrum adorális régiója majdnem lapos, a széles interradiális mező ellenben kissé összenyomott, az adradiális mezők pedig gyengén lejtenek az adradiális szegély felé. A b példánynál (149. ábra) a lemezek szilárdan egyesültek ugyan, de nem oly bensőleg mint az a-nál, mivel körvonalaikat világosan jelzik a bemélyedt varratok, az egész töredék határvonala pedig nagy darabon megfelel egy interambulacrum varratmenti szélének. Az e és / példányok további bizonyítékát szolgáltatják annak, hogy a harántvarratok nem voltak engedékenyek. A hol a szélek megtartása kedvező, gyenge rézsútosság látható. így pl. az e példány kisebbik lapjának szabadon álló széle gyengén rézsútos a külső oldalán s ez átterjed a szögben megtört interradiális szegély szomszédos, rövidebb szárára is. A nagyobbik lemez a belső oldalán rézsútos (146. ábra), de ez nem tűnik szembe, részben azért, mivel a szegély kissé kopott. Bár ezek a rézsútosságok oly csekély fokúak, hogy inkább csak a függőlegestől kissé eltérő varratfelszínekről kellene szólani, mégis elégségesek annak a sejttetésére, hogy az adapicális zsindelyeződés általános szabálya értelmében a szóban forgó lemezek közül a kisebbik adorális helyzetű, következéskép az egész töredék az adorális tájékról való. A különálló c lemez rövidebb, adpoláris harántvarratának felszíne kissé árkos, a hosszabb adambitálison ellenben határozott rézsű nem látható. 6*
