A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi

94 A Bakony triászkorú tüskéshó'riíi. Miocidaris verrucosus

1 n. sp. (VI. tábla, 153—156. ábra.) Diagnosis. — Miocidaris faj, melynek ambulacrálisai körülbelül kétszer oly szélesek, mint magasak, scrobiculái érintkezők, vagy összefolyók, de csak igen kevéssé, vagy egyáltalán nem összenyomottak, igen kevéssé besülyedtek, világos scrobiculáris szemölcsök híjján vannak. A fő szemölcs fennsíkja kétszer oly széles, mint a kúp s 12—14 bordát visel; az extrascrobiculáris felszínt szabálytalanul elhelyezkedő határozottan kúpos, nem lyukas szemölcsök borítják (körülbelül 37

2 mm ^énként), melyek közé kis számban apróbb szemölcsök és dudorok is vegyülnek. Minden lemez adradiális szélén 4—5 erős fogacska van. A pánczél adorális felszíne ellaposodik. A leírt anyag. — A holotípus (a) 4 interambulacrális részletből álló töredék, mely a Veszprém—Jutási vasút I. bevágása közelében levő négyszögből való. A (b) anyaközetbe beágyazott interambulacrum részlet, mely két majdnem teljes interambulacrálisból és egy harmadiknak a középső részéből áll s a Jeruzsálemhegyről származik. Mindkettő a raibli rétegekből való. A példányok leírása. — A holotípus úgylátszik egy interambulacrum adorális végéből való. Peristomiális széle megmaradt, úgyszintén az adradiális is, a többiek azonban tökéletlenek, különösen a töredék adambitális végén. Az adorális végen lévő szemölcs kicsiny, a következő kissé nagyobb, a harmadik és negyedik még nagyobb és körülbelül egyenlő nagyságú, úgy hogy ezeket normálisoknak lehet tekinteni. Az adradiális szegély a peristomiálissal 135°-os szögben találkozik. A fő szemölcsök aránylag kiugrók. Lyukas kúpjaik összenyomott félgömb alakúak, hosszú, kissé alámetszett nyakkal, átmérőjük fele a 12—14 bordával bíró fennsík átmérőjének. A kúpok átmérője az a harmadik és negyedik lemezein 0"5 mm, a b-n 07 mm, a nekik megfelelő fennsíkoké 1 mm és 1'4 mm. Az a példányon a bordák meglehetős homályosak. A púp lejtői az a-nál egyenesek és meglehetős meredekek, a b-nél azonban, melynek púpja aránylag alacsonyabb, homorúak és csakhamar beleolvadnak a scrobicula udvarába. Az a scrobiculái összefolyók, de nem igen összenyomottak, a mennyiben a harmadik lemeznek úgy a haránt, valamint a meridionális átmérője körülbelül 2'1 mm. A b scrobiculáit, bár érintkezők, mégis elválasztja egy sora a szemölcsöknek, melyeknek nagysága rohamosan csökken, a scrobicula átmérőjének fele útjában pedig majdnem elenyésző. Minthogy a lemez meridionális átmérője 2'6 mm, a scrobiculáé valamicskével kisebb. A lemez transverzális átmérője 67 mm, a scrobiculáé 27 mm. Az egész extrascrobiculáris felszínt szabálytalanul elborítják meglehetős kicsi, elmosódottan kúpos, nem lyukas másodrendű szemölcsök, melyek között néhány kisebb szemölcs és dudor található elhintve. Az a példány harmadik lemezének adradiális mezője, melynek szélessége körülbelül 1'2 mm, magassága körülbelül 2'1 mm, kilencz másodrendű szemölcsöt visel; az interradiális mező csonka. A &-nek ama lemezén, melynek méretei fennebb megadvák, az adradiális mező 1"2 mm, az interradiális mező 2'8 mm széles. Sem az a, sem a b példányon nem lehet a másodrendű szemölcsök között scrobiculásokat megkülönböztetni; a b-né\ azonban a scrobiculát balról is, jobbról is körülbelül 5 másodrendű szemölcs határolja. 1 Szemölcsös, tekintettel a bőséges díszítésre.