Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
XI. Fejezet. Posztpontusi és pleisztoczénkorú képződmények
A Balaton környékének geologiai képződményei. 436 felől kétoldalt lejövő árkok benyílásain a Sió medrében kavicspadok ülnek. Az Adorján- vagy Aladár-puszta alatt, szintén hosszant elnyúlik a Siómeder kavicsos feneke. Itt csonttöredéket is leltünk. Ozora felett két nyugati árokból került bele a lösz alól a Siónak 100 m. t. sz. feletti medrébe a kavics. Azt hiszem, hogy bízvást megnyújthatjuk a Kaposvölgyéig a fent kimutatott kavicsmedret, amely Ozorán a lösz alatti vastag homokban vész el. Ezzel még 15 km.-el hosszabbodik meg az a kavicsmeder, amely mint valami bámulatos egvenességű, vádiszerű völgyben a veszprém—hajmáskéri dolomitfensíknak egyszer már az alsópannoniai-pontusi korban átrakodott mioczén - mediterrán vagy sarmátiai — kori kavicsát az alsó pleisztoczén avagy még a levantei időben a Nagy Magyar Alföld felé, elég meredek esésben leszállította. 1 A kavicsnak mederszeríí természetéhez kétség nem férhet; eredetén keskeny, további haladásában szélesedő és görgetegeiben kisebbedő csíkjától, sem keletre, sem nyugatra, hasonló magasságban nincs nyoma a kavicsnak. Az is bizonyos, hogy a Balaton teknőjének és a Sárrétnek, valamint a többi mélyedéseknek árkos leszakadása és a löszperiódus előtti eróziós völgyek bemélyedése előtt folyt le a Balatonfelvidékről az a folyó, amelynek emlékét a Vörösberény és Ozora közti kavics meder megőrizte. Igazolja ezt az állításomat az a megfigyelésem, amelylyel a Balatonnak Kenesétől Siófokig, sőt azontúl Szántód-pusztáig terjedő vízszélén és fenekén kavicsot találtam. Ez a Balaton teknőjének beszakadása után a magasban maradt mederből került le a Balaton lerakodásainak aljába és a tó tükréről végzett fúrásokban is konstatáltatott. A vörösberény—városhídvégi kavicsnak pontosabb geologiai korát különben fossziliás maradványokkal sikerült megállapítani. Már régebben ismeretes volt TELEGDI R OTH LAJOS közlése nyomán 2 Városhídvégről egy Elephas meridionalis NESTI (reete — antiquus FALC.) zápfog. Későbbi gyűjtések a Péli-malom közelében levő Kavicsos-domb murvagödreiből, ennek az elefántfajnak még három zápfogtöredékét szerezték meg; ezen a fajon kívül még a Rhinoceros etruscus FALC. orrszarvúnak alsó és felső állkapocsbeli zápfogai is bizonyítják a városhídvégi kavicsnak al só pleisztoczén korát. ' 1 Még egy fogyatékos állapotban lévő lóféle fog is előkerült a városhídvégi kavicsgödrökből, amelyet néhai PETHŐ GYULA barátom Hipparion maradványnak sejtett. Ezeken a csontmaradványokon kívül a városhídvégi Kavicsos-domb murvavágásból sok molluszkummaradványt is gyűjtöttem : W EISS A RTHUR dr. és KORMOS TIVADAR dr. foglalkoztak 1 ezekkel. Közléseikben a telepedés is részletezve van, sőt W EISS A. munkájának 11. oldalán, két rajz is magyarázza a kavicsgödrök átmetszetét. Ezekből kiderül, hogy a csontok a kavicsnak mélyebb, durvább görgetegekből 1 Lásd a Balatonbizottság 1892. és 1893. évi munkálkodásáról szóló jelentést a Földrajzi Közlemények. 22. kötetében. 131 -132. old. 2 Földtani Közlöny. 1875. V. köt. 279. old 3 Lásd KADIC 0. : A Balaton vidékének fosszilis emlősmaradványai. 8. old. ; Paleontologiai függelék. IV. köt. XI. közlemény 8., 13. és 17. oldal. Ezeket a leleteket HORVÁTH JÓZSEF, városhídvégi kavicsbánya-felügyelő küldötte be. 4 A Balaton vidékének pleisztoczénkorú csiga- és kagylófaunája 10—12. old. és Új adatok a balatonmelléki alsó pleisztoczénrétegek geologiájához és faunájához, 20—23. oldal; Paleontologiai függelék. IV. köt. V. és VI. közlemény.
