Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
XI. Fejezet. Posztpontusi és pleisztoczénkorú képződmények
A Balaton környékének geologiai képződményei. 433 A pleisztoczénkor elején újabb árkos beszakadások történtek a Sárréten, a Kékerű tó helyén. Öskii —Hajmáskér és Soly között, valamint Jutaspuszta és Rátót között is. A Sédnek ekkor kialakuló völgye Hajmáskérnél derékszögben fordult délkelet felé és Királyszentistván—Vilonya között átszelve az ottani keskeny és alacsony dolomitküszöböt, mai futásában Papkeszin Berhidán — Peremárton—Ősin át egy nagy déli kanyarulattal jutott ismét bele eredeti plioczénkorú völgyének irányába a Sárrétnek, Várpalota—Csóri részébe. A Vilonyai kapun keresztül azután a pleisztoczénkorú Séd a Sárrétnek felső: Papkeszi, Peremartoni részébe lehordta a plioczén törmelékkúp kavicsait és ott fiatalabb, másodlagos törmelékkúpot alkotott, amelynek csúcsa Vilonyán 180 m. tengerszint feletti magasságban van. Királyszentistván és Vilonya községeknél 375 méter széles a Séd völgye és mintegy 150 m. tengerszín feletti magasságban terül el. Mindkét partján a hirtelen kiemelkedő dolomitsziklák körülbelül 180. m. tengerszín feletti magasságban, sziklaterrászt viselnek, amelyen Vilonya körül kavics terül el. Ez a kavics kelet felé a Vilonyai szőlők aljában a peremartoni Ujmajorig terjed és a Séd felé 125 méterig lejt. Vilonyától délkelet felé a Papkeszi községhez tartozó Sári majorig a Séd széles alluviális síkságának balján, 140 méterig száll le a kavicslejtő és ekként 80°-nyi szöglet nyílásában törmelékkúpot alkot, amelynek homloka Papkeszitől Peremartonig 77-2 km. hosszú; ennek mentén 140 méterről 120 méterre esik a völgy talpa. A viszonylagos esés itt nagyobb, mint a völgy esése Hajmáskértől Papkesziig és Peremartontói Szentmihályig. Eszrevehetőleg a vilonya—berhidai kavicstörmelékkúp okozta a Sédnek nagy déli kanyarulatát, amennyiben a folyócskát hozzányomta a papkeszi—kiskovácsi—ősi pannóniai rétegekből álló magaslatokhoz. Berhida és Kiskovácsi között a Séd medre is még kavicsban van. A papkeszi és berhidai vasúti állomások között a törmelékkúp kerületét lösz fedi. A berhidai kavics jobbára kvarczgörgetegekből áll, de bőven van köztük dolomit is, amelyeket a törmelékkúp felszínén meszes czement foglal össze konglomerátba. Ez a részben lösszel takart törmelékkúp azonban aligha eredetije annak a kavicslerakodásnak, amely a pleisztoczénkor elején a Királyszentistván—Vilonya közti sédtorokból szétterült. Ugyanis Vörösberény és Kenese között a Balaton magas partja felett a Papvásári-hegyen 180 m. t. sz. f. magasságban, a Mámai-hegyen 174—176 m. magasságban, vagyis 65—69 méternyire a Balaton tükre felett 3—4 m. vastag középnagyságú, fehér és rozsdás patinájú kvarczkavics van, de mészkő és dolomit sem hiányzik a görgetegek között. A kavicstakaró keskeny csíkban tetőzi a tófeletti magaslatot. A Mámai hegyen megszűnő kavicsnak folytatása a Balatonnak Kenese és Balatonaligai nagy öblén túl, Balatonvilágos felett 160 m. tengerszín feletti magasságban ismét feltalálható és onnét a lösztakaró alatt, Városhídvégen át Ozoráig nyomozható. A kenesevidéki magasan fekvő kavicstelepet tekintem a Vilonyán kezdődő alsópleisztoczénkorú (vagy talán még felsőplioczénkorú) törmelékkúp eredeti síkjának, amelyből az a folyómeder délkelet felé kiindult, amelyet a keskeny, egyenes irányú kavicscsíkban, csaknem a Dunáig nyomozhattam. A papkeszi—peremártoni kavicstörmelékkúp csak a Séd síkjának beszakadása után vált el az eredeti helyzetében maradt kenesei kavicscsíktól. Ott, mint mélyebbre leszármazott, immár harmadlagos, pleisztoczénkorú kúp szerepel a Séd jobbján. A Balaton tudom, tanulmányozásának eredményei. 1. köt. 1. (Geomorf.) rész. 28
