Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
X. Fejezet. A pannoniai-pontusi elmélet
423 A Balaton környékének geologiai képz ó'clményei. 250 felső talapzatról mélyebbre, mindezeket fiatalabb korú erupczióknak kell tartanom az előbbieknél. Igaz ugyan, hogy a Tapolczai-öbölben, miként ezt ismételten hangoztattam, nagy, árkos beszakadásokat sejtek, ezek a tektonikus mozgások azonban megelőzték a pannoniai-pontusi rétegek lerakodását. Valószínű, hogy voltak poszthumusz kéregmozgások a bazalterupcziók tartama alatt is. JUDD W. Í. szellemes nézetei értelmében is a Balaton mélyedésének kialakulásával kapcsolatosak voltak a bazaltkitörések. Ha valahol, a Tapolczai vidéken kereshetjük a fiatalabb beszakadásokat. Az ilyen zökkenésekkel leszállott térszínen a Szigligeti, Fonyódi, Boglári, Tihanyi és Czelldömölk vidéki alacsony fekvésű bazalttufa és csökevényes tömörbazaltkitörések azonban nézetem szerint még ezzel a magyarázattal is fiatalabbaknak ítélendők a nagyobb magasságokban fekvőknél. A magasan fekvő és szélesen elterjedő, lapos Kabhegy és a Dobosi-Erdőnek az Agártető-csűccsal koronázott nagy lávatakarója, a csonkakúpalakú és kupolaszerűén magánálló hegyek (Badacsony, Gulács stb.) és a mélyen fekvő kicsiny bazalttufaerupcziók (Hegyesd, Kereki domb stb.) három alakcsoportján kívül még egy negyedik morfologiai típussal találkozunk: ezek a nagykiterjedésű bazaltplatók. A Tálódierdő Nagyvázsony és Kapolcs között, az Egervölgyet északról és délről kisérő platók különösen a Monostorapáti erdő, amely 5 km. északdéli elnyúlásban Köveskália és Szentbékálla között a Feketehegygyei végződik és a Tapolczai síkságtól nyugatra elterülő 360—370 m. magas táblák tartoznak ide. Az előbbieket a taliándörögdi Tikhegv és az Olaghegy kapcsolja a Dobosi erdőnek és a Kabhegynek bazaltjához. A Tapolczától keletre fekvő fensíkokat tömör bazalt fedi "vékonyan, annál vastagabb alattuk a bazalttufa. Semmi esetre sem egyetlen kürtő öntötte ki itt a bazaltot, hanem több kürtőből ismételve ömlött szét a tufa és a láva a pannoniaipontusi rétegek felett egy eredetileg sík területen. A Bondoró és a Boncsostető bombás, salakok lávái a legutolsó erupcziók termékei voltak ezeken a platókon. Nem kevésbbé érdekesek és az előbbieknél fiatalabbaknak ítélendők azok a kis parazitikus kúpok, amelyek az Egervölgy melléki bazalttáblák alján Monostorapáti és Díszei között 100 — 200 m. t. sz. f. magasságokban törtek ki. Ugyanolyan viszonyban vannak ezek a 370 m. magasságú bazaltfensíkhoz, mint amilyenben áll a szemközti remek szépségű 234 m. magasságban csúcsosodó Hegyesd, a tőle alig 3 km. távolságban emelkedő Dobosi-Erdő 450 m. magasságban elterülő és az Agártetőn 513 m. magasságban kulmináló régibb bazaltfolyásaival. Tapolczától nyugatra, a Keszthelyi hegységet északkelet felől félkörben 15 km. hosszú ívvel veszi körül egy hatalmas bazaltfensíkokból álló koszorú, amely szintén a negyedik morfologiai típushoz tartozik. Ez Lesenczetomajtól Vindornyaszőllősig táblás és tarajos magaslatok sorozatából áll. A Kis-Lázhegy 403 m.-es csúcsa, a NagyLázhegy (369 m.) és a Szebike (349 m.) platója, a Sarvalyi- és a Prágaihegy (306, 364 m.) tarajai, a 413 m magas Tátika kettős lépcsőjű, romkoronázta orma, a Rózsaberek körű leiterülő Kovácsi hegyek 343 m. magasságú, széles fensíkjai kizárólag bazaltból állnak. Ezek az erdőfödte, hegyi tavakat hordó magaslatok, amelyek a zsidi és zalaszántói enyhe éghajlatú medenczéket veszik körül, Zala vármegyének félreeső, legkevésbbé járt vidékei. Pedig természeti szépségekkel, tavacskákkal, várromokkal, remek növényzettel, s gyönyörű erdőkkel ékeskednek és a védett medenczék óriási dió-, cseresnyefái, valamint szelid gesztenyefatörzsei a természetkedvelők gyönyörködtetésére kínálkoznak.
