Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
X. Fejezet. A pannoniai-pontusi elmélet
402 A Balaton környékének geologiai képz ó'clményei. 250 A vízszintes rétegek még a bazalterupcziók körül sincsenek megzavarva. A boglári tufaerupczió kürtője mellett is csak nagyon csekély távolságban a vulkáni kürtő falától van valamelyes rendetlenség a pannoniai-pontusi homok és homokos agyagmárga rétegeken (Lásd a 178—182. ábrákat a 344—345. oldalakon). Mégis szó lehet a pannoniai-pontusi rétegeket érintő tektonikai folyamatokról. Először is, miként a megelőzőkből kiderült, a pontusi beltó legmagasabb partvonalai nincsenek mindenütt ugyanabban a magasságban. A Balaton északkeleti végén 200 méternél nem sokkal magasabban ismertem fel a legmagasabb partszéli nyomokat, míg nyugaton 300 m. t. sz. feletti magasságra érnek föl azok. Az Alaphegységnek összeroppant és keleten mélyebbre sülyedt helyzetével kapcsolatos ez az állapot. Egyéb jelenségek is vannak, amelyek csak az alaphegységgel együttjáró, a hegységfőirányára keresztbe orientált árkos lesülyedésekkel magyarázhatók. 214. ábra. Gyűrődések pannoniai-pontusi lignitben és honiokos agyag fedőjében. A várpalotai Újmajor alatt levő külső fejtésben. Ugyanazoknak a legmagasabb pannoniai-pontusi rétegeknek különböző magassági színben lévő helyzete a Mezőföldön, a Sió mellékén és a somogyi halom-vidéken, 1 harántos, leveles törések közötti vertikális, táblás elmozdulásokra utal. Ezeknek nyomai a szemközi veszprémvármegyei Balatonfelvidék északkeleti fokozatos ellapulásán is visszatükröződnek. Utalok itt a várpalotai lignittelep felszíni bányájából a 273. oldalon már ismertetett gyűrődésekre, amelyekről a 214. és 215. ábrák adnak jó fogalmat. Egy NW— SE irányú leveles törés mellett vannak itt a ráncolások, amelyek a vetődéstől távolabb északkelet felé fokozatosan elsimulnak. Még inkább szembetűnnek a somogyi halomvidéket szeldelő, sugarasan elrendezett hosszú völgyületek. Göcsejben NNE— SSW, a Zala alsó folyása körül N—S, Somogyban NNW— SSE irányúak; a hosszú völgyületek északkeleten is fellépnek, azonban irányuk Fejérvármegyén át Budapestig fokozatosan NW—SE-ivé válik. Erős a hitem, hogy ezek a bámulatos egyenességű 25—35 km. hosszúságú völ1 V. ö. a 278. oldalon elmondottakkal.
