Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)

V. Fejezet. A felső triász

116 A Balaton környékének geologiai képz ó'clményei. 171 BÜCH J. a felső-triászhoz kapcsolt fő-dolomitból Megalodus complanatus, M. triqueter, Myophoria Whatleyae, Turhe solitarius és Waldheimia Hautkeni BÖCKH fosszilis fajokat említi.

1 A dachsteini-mészkő területén BÖCKH JÁNOS Szőczön és Szentgál vidékén a kösseni rétegek nyomait is fölfedezte; amott a Neoschizodus posterns Qu. SzentGálnal a Cardita austriaca HAUER és egy Pinna-fa.) maradványait találta. A Keszthelyi hegységben pedig, Rezi falutól délre, a keszthelyi országút mellett, a battyánháti erdő előtti Akasztódombon a kösseni rétegeket kijelölte a m. kir. Földtani Intézet geologiai térképeinek 1 : 144.000 mértékű D. 9.-jelű lapján. Erről a nagyjelentőségű leletről hazai geologiánk nagy mesterének utolsó tudományos közleménye szól a Paleontologiai Függelékben. HAUER és STÄCHE is közöltek ide vonatkozó megfigyeléseket. Rátérve most már a Bakonynak fő-dolomit és dachsteini-mészkő területeire, ezeket három NE—SW. vonulatba csoportosítom. Északnyugaton Oszlop, Bakonyszentlászló, Fenyőfő, Ugod, Jákó, Németbánya, Bakonybél és Porva között terül el az északnyugati legrövidebb vonulat, amely Csapberki Markói Séd v. Tekercs v. Körösh. Vámosi völgy Somhegy kálvária Malomh. Csatári szőlők Felsőerdő 97. ábra. Szelvény a veszprémi fő-dolomit-platón keresztül. Mérték: az alapra 1 : 100000, a magasságokra 1 : 50000 (1 : 2). fi"'-" felső-(veszprémi)-márga és sándorhegyi mészkő, fi' fő-dolomit, j\_

s liasz-mészkő, m

y eoczén-, ;/Í

3 mediterrán-rétegek, q" lösz. horsztokban emelkedik a Bakony északi legmagasabb részében ; és a Kőröshegyen 600 m. magasságban juraszisztémabeli takarókat hord. Mezozoikummal és harmadkori lerakodásokkal kitöltött árkos beszakadás, amelyben még mindig 400 m. feletti átlagos magasságban Csernye, Zircz, Bakonybél, Csehbánya, Jákó és Polány fekszenek, választja el az Északi-Bakony nagy fő-dolomitterületét a második nagy dolomitvonulattól, mely a Bakonynak széles, platószerű hátát alkotja. Bodajk, Tés, Olaszfalu, Lókút, Pénzeskút, Városlőd, Úrkút, Padrag, Szőcz, Sümeg, Keszthely, Tapolcza, Nagyvázsony, Vámos, Veszprémfajsz, Várpalota, Inota, Csór és Iszkaszentgyörgy községek vannak kerületén. Ezen a nagy területen Veszprém-, Fejér- és Zala vármegyének legmagasabb fensíkjai emelkednek, így a Várpalota feletti Futóné-köves-hegye (575 m.) és a Papod (646 m.); Szentgál környékének magaslatai, és messze délnyugaton a Keszthelyi hegység 500 m.-ig emelkedő abráziós platója. Nemcsak az említett magaslatok, hanem a köztük szélesen elterülő mélyedések, abráziós felületükkel, kisebb árkos beszakadásokként szintén fő-dolomit térszínen vannak (97. ábra). Az Öskü, Hajmáskér, Veszprém és Nagyvázsony körüli fensíkok 250—300 m. színben terülnek el és a még alacsonyabb Tapolcza, Nyirád és Sümeg közötti pedig középmagasságban 200 m.-nél nem több. 1 M. kir. Földt. Intézet Évkönyve II köt. 122. (92) és 133 — 138. (105—108.) oldal.