Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
IV. Fejezet. A közép-triász
112 A Balaton környékének geologiai képz ó'clményei. 112 fekvő gödörben a mészkőpadok alatt réteges, szürkészöldes tufás leveles márga még egy tűzköves mészkőpadot zár magába. A távolabb, kissé délnyugatra fekvő gödörben csupán a sárgásszürke zöldfoltos tufa van mintegy 5 m. vastagságban feltárva. NNW. irány felé 25—30°-al dőlnek a rétegek, amelyeket ásványos tartalmukra nézve (pirit, biotit, klorit ? kvarcz) a Protrachyceras Reitzi zóna emeletébe tartozó pietra verdéhez állíthatunk. A tufával váltakozó mészkőpadok azonban a Proarcestes subtridentinus-zóna fossziliáit elég bőven tartalmazták, ami annál meglepőbb, mert északfelé a szántóföldeken egy harmadik veremben a tűzköves padok feletti helyzetben ismét zöldpettyes sárga mészkövek vannak. A Proarcestes subtridentinus-t tartalmazó rétegek itt nyilvánvalóan közbetelepednek a buchensteini rétegeket jellemző kőzet közé ; vagy helyesebben a buchensteini rétegek kőzetei a Proarc. subtridentinus szintjébe fölérnek. A tufa közé telepedett mészkőben a következő alakokat ismertem föl: Proarcestes cf. subtridentinus Mo.is. Arpadites cf. Arpadis MOJS. » cf. Szabói MOJS. Még sajátságosabb a Proarcestes subtridentinus szintnek örvényesi előfordulása. Örvényes falu felett a Pécsely felől lejövő Szakadás-völgyben, amely mintegy 10— 15 méternyire van bevágódva, a Balatonnak zalai partjait kisérő pannóniai abráziós terraszba, mind a két oldalon a fiatalabb kagylós-mész és a wengeni-rétegek rétegfejei látszanak. A völgy a megyehegyi-dolomitba árkos süllyedésként beszakadt keskeny mészkőrögöt metsz keresztül (68a. ábra). Nagyon rossz feltárásokban, inkább szerteszórt tuskókban láttam a völgy elején a kagylós-mész és a buchensteini-rétegek kőzeteit (68b. ábra). Valamivel följebb az erdő szegélyén azonban a baloldali vízmosások egyikében összefüggő rétegeket találtam, amelyek csekély hajlásban SW. felé ll°-al dőlnek. Legalul világosszürke magnetites mészkövet, ezen zöldesszürke márgapalákkal váltakozó zöldessárga mészkőpadokat, majd tűzköves tridentinus-mészkőpadokat, legfelül pedig az örvényesi szőlők peremén, szürke márgát, a réteglapokon apró márgagumós mészkövet, a sct.-cassiani— raibli szintnek füredi mészkő feletti kőzeteit láttam (68c. ábra). Az utóbbiakat észak felé a völgy két oldalán a pécselyi Új puszta felé vezető út mellett kőlapok termelésére fejtik. A mintegy 15 m. mély völgyben összesen 10 méterre becsülhettem a kagylós-mész feletti rétegek vastagságát a karniai márgás mészkőig. A völgyfenéken levő világosszürke, violafoltos, magnetitszemes mészkő, amelyet a kagylós-mész és buchensteini-rétegek fehér fáczieszéhez számítok, zöldesszürke, biotitpikkelyes, tufás márgapalával váltakozva társul; ez a váltakozás megtart a tűzköves tridentinus padokig. Különösen a tufás márgapalák tartalmaznak kövületeket, amelyek az e helyen nagyon redukált vastagságú rétegeket a wengeni palákba utalják; sőt némelyikük már karniai emeletbeli alakokra is emlékeztet. Hosszú, kis átmérőjű Orthoceras? Proarcestes sp. (ex. aft. Escheri MOJS ) szétnyomottan posidonia vagy estheria-féle lenyomatok, 1 Daonella Lommeli WISSM., D 1 Ezek az apró estheria félék a wieni k. k Reichsanstalt múzeumában levő Avicula globulus WISSM. kövületekkel teljesen megegyeznek. A márgás lemezek is, amelyekben ülnek, az alpesi tufás wengeni palákkal azonosak.
