Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
XI. Fejezet. Posztpontusi és pleisztoczénkorú képződmények
461 partján, egységes völgyületben folytatódik és mindinkább kisebbedő szemnagysággal a Sármelléken végig futóhomok alakjában a Dunáig ér le. Kövületek hiányában ennek a kavics- és homokterületnek pontos korát megállapítani nem tudom. Valószínű, hogy ez is a lösz előtti fiatalabb pleisztoczént képviseli. A Balaton körüli fiatalabb pleisztoczénkorú lerakodások. A Kenese és Városhídvég között elterülő alsó pleisztoczénkorú vagy felsőplioczén Elephas antiquus tartalmú kavicsnál jóval alacsonyabb színben vannak a Balatonkörüli kvarterkorú lerakodások. A megelőző fejezetben rámutattam, 1 hogy a pannoniai-pontusi rétegek felszíne a Balaton felvidék tövében nemcsak a Balatonnak egész hosszán és szélességében, hanem a tó tengelyének északkeleti és délnyugati, messzire terjedő meghosszabbításában is besülyedést szenvedett. Ezt a hosszan elnyúló horpadást, amelyen a negativ kéregmozgást még most is folyamatban levőnek gyanítom, kétségen kívül tektonikus folyamatok idézték elő. A behorpadás megmaradását azonban az uralkodó erős bakonyi északi irányú szeleknek is tulajdonítom, amelyek a lecsapó levegő mozgató energiájával a finomabb és könnyebb anyagokat, a mállás termékeit épp úgy, mint a nyugvó vízben vagy a levegőből lerakodott laza földet, mihelyt az szárazra került, elhordták. Erősen bizonyítja ezt az állítást az a körülmény, hogy a Balaton közvetlen kerületén a lösz nagyon korlátolt elterjedési! és nem vastag; a veszprémvármegyei Mezőföldön és Keszthely körül a balatonmelléki síkságokon pedig úgyszólván hiányzik. A Balaton helyén a pannoniai-pontusi kor végén és a pleisztoczén idők elején még szárazföld is volt és Somogyból a pannóniai rétegek alkotta felszín egyenletes síksággal terjedett a Balatonfelvidék veszprém—zalavármegyei ereszkedőjéig, amelyen a plioczénrétegek foszlányai 290 m. t. f. magasságig számos helyen megmaradtak. A legerősebb diszlokácziók a pannoniai-pontusi rétegeknek szárazra került területén a levantei időben történhettek. A vörösberény-»-városhídvégi vadiszerű völgyben már lezökkent térszínen rakodott le a felsőplioczén vagy az alsópleisztoczénkori kavics. A nehéz kavicstakaró azután a defláczió pusztítása elől a pannoniai-pontusi altalajt megvédte. A kavicsmedertől keletre és nyugatra ellenben degredálódott a lágy pontusi altalaj. Ekként a kavicsmeder most hátságot alkot. A kavics lerakodásakor a keleti Balaton part közelében akkor még nem volt a Balatonnak helyén mélyedés, mert különben a völgy kavicsa ebbe nyúlt volna le. A Balaton teknőjét négy különálló besüppedésből származódnak tartom, 2 amelyeknek keletkezése az Elephas antiquus maradványait tartalmazó kavics lerakodása utáni időbe esik. Figyelmes vizsgálódásaim eredményeként állíthatom, hogy a Balatonnak ősi legmagasabb vízszíne 5'5- 6 méterrel az 1892-iki középvízállás és 6 méterrel a Balaton 104*57 méternyi középszíne fölébe soha nem emelkedett. Ebben a színlőben Siófok közelében a fokszabadi Sáfránkerti parton, Akaii határában a Sághi puszta új téglagyárának agyaggödrében, Szepezden, Balatonfüreden, Szemesen, Balatonlellén, Bogláron és Balatonberényen találtam a legrégibb Balaton vízszéli lerakodásait. 1 Lásd fenn a 403. oldalon. 2 Lásd alább a 274. ábrabeli térképvázlatot az 514. oldalon.
